Századok – 1960

Történeti irodalom - Magyarország és a második világháború (Ism. Ránki György) 902

TÖRTÉNETI IRODALOM MAGYARORSZÁG ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez) (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1959. 550 1.) (Az iratokat összegyűjtötte és a bevezető tanulmányokat írta Ádám Magda, Juhász Gyula, Kerekes Lajos) Régi adósságot törleszt a magyar történettudomány, midőn megkezdte a Magyarország második világháború alatti külpolitikájára vonatkozó levéltári iratok közzétételét. A Történettudományi Intézet munkatársai gondozásában megjelent kötet elsősorban a magyar külügyminisztérium irataira támaszkodva igyekszik összefoglaló képet nyújtani a nagyközönség számára a háború Magyarország számára legfontosabb összefüggéseiről. Vállalkozásuk, melyben több mint másfélszáz irat publikálása és azt részben összefoglaló, részben kiegészítő bevezető tanulmányok útján kívánnak népszerű áttekintést nyújtani 1933 ós 1945 között a magyar külpolitikáról, egészében sikeresnek mondható. A kötet iratainak nagyrésze igen érdekes és általában helyesen tükrözi a magyar politika legfontosabb mozzanatait. A kiadvány összeállítói a magyar külügyminisztérium iratainak hiányait jól egészítették ki más levéltári forrásokkal, illetve ezek hiányában a nyomtatott irodalom egyes szemelvényeivel. A munka áttanulmányozása módot nyújthat az olvasó számára, hogy helyes, gazdagon alátámasztott kép alakuljon ki benne a magyar uralkodó osztályok nemzetvesztő politikájáról. Emellett — nézetünk szerint — a kötet a korszak tudományos feldolgozásának is segítséget nyújthat, hiszen néhány irata a korszak kutatói előtt is korábban ismeretlen mozzanatokat tár fel. Zsigmond László a második világháború huszadik évfordulójára írt bevezetője után a szerkesztők kilenc fejezetben gyűjtötték össze a második világháború anyagát. Helyesen és többé-kevésbé a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően jártak el, midőn 1933-mal, a német fasizmus uralomrajutásával kezdik el az események dokumentálását. „Útban a háború felé" címet viseli az első fejezet — Kerekes Lajos munkája — és Hitler hatalomrajutásától Ausztria bekebelezéséig mutatja be röviden az eseményeket. A kötet első dokumentuma Gömbös 1933. február 1-i levele, melyben kéri a külügyminisztert, utasítsa a berlini magyar követet, hogy üdvözölje a magyar kormány nevében a kancellárrá kinevezett Hitlert és teremtse meg vele a legszorosabb együttműködést. (A bevezető tanulmány utal a Hitler és Gömbös közötti korábbi kapcsolatokra is.) A további dokumentumok közül Sztójay 1936-os jelentését — melyben a Hitler véleménye alapján a Szovjetunió és Csehszlovákia elleni német-magyar együttműködés lehetőségét veti fel — kell kiemelnünk. Rendkívül érdekes és alapos összefoglalását nyújtják a magyar külpolitikának Darányi ós Kánya 1937 májusában Cianóval ós ugyanaz év októberében Göringgel folytatott beszélgetéséről készült feljegyzések. Nem kevésbé jelentős az 1937 októberében Hitlerrel folytatott megbeszélés sem, melyen konkrét megállapodás születik Csehszlovákia ellen — ez a dokumentum azonban már korábban is publikálást nyert. Végül a müncheni főkonzul Anschluss-szal kapcsolatos figyelemreméltó jelentését kell kiemelni. Egészében azonban a fejezet anyagösszeállítása igen sok kívánnivalót hagy maga után, s talán a bevezető jelleg miatt sem sikerült minden alkalommal a legfontosabb eseményeket kellően dokumentálni. Közölni kellett volna pl. Hitlernek Gömböshöz írt válaszát. A munka nem foglalkozik megfelelően Gömbös Hitlernél tett látogatásaival. Az 1933-as látogatás ugyan még — llosenbergnek a NSDAP külügyi osztálya tevékenységéről írt jelentésében — említést nyert — (sajnálatos viszont, hogy a munka nem korrigálja jegyzetben a jelentés tévedését, hiszen ismeretes, hogy Gömbös, nem mint a jelentés írja, szeptemberben, hanem júniusban vett részt az erfurti náci seregszemlén) —, az 1935-ös megbeszélés viszont egyáltalán nem szerepel a kötetben. Az 1933 júniusi megbeszélésre, ha a magyar levéltári anyagban nem található dokumentum, úgy a megjelent német külügyi anyagból kellett volna az iratot közölni, az utóbbira viszont a magyar anyagban is lehetett volna legalább is közvetett dokumentumot találni.