Századok – 1960

Tanulmányok - Pintér István: Az 1956. évi ellenforradalom falun 835

874 PINTÉR ISTVAV dolgozó paraszt helytállását sem. Hány kommunista, tsz. tag köszönheti életét a falu egyszerű dolgozóinak. Az ellenforradalmárok által fenyegetetteket, üldö­zötteket bujtatták, rejtegették, segítették a menekülésben, figyelmeztették őket a veszélyre, és nem egy esetben a dolgozó parasztok fellépése mentette meg őket az ellenforradalmi lincseléstől. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmárok e napokban többször felvetet­ték a kérdést: „hol van a magyar parasztság?" Bizonygatják, hogy a „forra­dalmárok" a parasztságért is harcolnak, hogy a „forradalom a parasztságnak adott legtöbbet". Majd türelmüket vesztve, felelősségre vonták a parasztsá­got, amiért távol marad a „forradalomtól". „A parasztság az — írta a még nov. 24-én is ellenforradalmi Gyöngyösi Hírlap —, amelynek feje felett a sorsdöntő forradalmi napok közömbösen múlnak el . . . ebben a gigantikus harcban a parasztság néma, mint a sír, nem hallatja szavát."19 1 íme, az ellenforradalom kiállította a dolgozó parasztság erkölcsi bizo­nyítványát. A parasztság valóban némán, de nem közömbösen szemlélte a körü­lötte zajló eseményeket, és nem egy helyen lángolt fel a harc ezekben a napok­ban az ellenforradalom nyílt előretörésével szemben. Végül is, hogy Mindszenty szavai nem válhattak valóra, hogy a „forra­dalmi bizottságok tettei és intézkedései nem állandósulhattak, hogy a termelő­szövetkezetekbe tömörült parasztság nem jutott ismét a 3 millió koldus sor-Sârâj âiZ főként annak köszönhető, hogy november 3-án megalakult a munkás­paraszt forradalmi kormány és kérte a testvéri szovjet csapatok segítségét, maga köré tömörítette a forradalmi erőket, hogy az ellenforradalom sötét erőit leverve, megtisztítsa az utat a szocialista Magyarország felépítéséhez. De köszönhető ez annak is, hogy a dolgozó parasztság az ellenforradalom időszaká­ban hű maradt a népi demokratikus rendszerhez, legjobb erői pedig részt vettek az ellenforradalom fegyveres felszámolásában. A falusi ellenforradalmi események mindennél világosabban bizonyítják: teljesen hazug, alaptalan az ellenforradalomnak és a nyugati imperialista propagandának az az állí­tása, hogy a dolgozó nép támogatta az ellenforradalmat és tevékenyen részt vett volna az ellenforradalmi cselekményekben. Kétségtelen, hogy az ellen­forradalomnak időlegesen sikerült befolyása alá keríteni a tömegek egy részét, de csak azért, mert az akkori pártvezetés által elkövetett hibák „kijavítójaként", a szocializmus kisajátított és meghamisított jelszavaival lépett fel. Ahol az ellenforradalom álarc nélkül jelentkezett, ott nem tudott és nem tudhatott tömegbázist szerezni. Az ellenforradalmi események és az azóta eltelt időszak választ adott mindazoknak — elsősorban az ellenforradalmároknak —, akik a dolgozó parasztság népi demokrácia, a szocializmus elleni magatartásában remény­kedtek. A népi hatalom megvédéséért és megerősítéséért vívott harcban az egész dolgozó parasztság hű maradt szövetségeséhez, a szocializmus ügyéért harcoló munkásosztályhoz, a Magyar Népköztársasághoz. Ennek világos bizo­nyítéka az a nagyarányú fejlődés, amely a parasztságnak a szocializmushoz, a népi demokráciához való viszonyában azóta bekövetkezett. A termelőszö­vetkezeti mozgalom az ellenforradalom óta óriási fejlődést tett meg. Néhány adat erre vonatkozóan: Az ellenforradalmat követő első évben a meg­maradt termelőszövetkezetek megszilárdultak, 1958-ban pedig már megindult 181 Gyöngyösi Hírlap, 1956. nov. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents