Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
818 LÁNG IMRK A kormány által vállalt kötelezettségek teljesítése nem egyszer olyan helyzetet teremtett, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök a legsürgősebb fizetéseket sem fedezték.3 5 Az államnak új bevételi forrásai nem voltak, a meglevők elakadtak: mindenünnen érkeztek a jelentések a behajthatatlan adókiól. Ugyanakkor megsokszorozták a meglevő terheket a burzsoázia irányában vállalt kötelezettségek. Ilyen körülmények között parancsolóan jelentkezett az átgondolt pénzügyi politika szüksége. A kormányé helyett a rögtönzések módszeréhez folyamodott. 1918. december 15-én kihirdetésre került az államháztartás ügyeire vonatkozó 1918. évi VI. néptörvény, amelynek első paragrafusa kimondja, hogy „addig is, amíg az állami költségvetésről néptörvény nem készül, a népkormány az állami adóra és az állami jövedékekre vonatkozó . . . törvények vagy törvényes rendelkezések alapján befolyó adókat és egyéb jövedelmeket beszedi és az állami kiadásokat a vonatkozó külön törvények vagy törvényes rendelkezések alapján fedezi".3 6 A bevételek és kiadások elszámolására az 1914. évi XXVII. törvénycikkel törvénybeiktatott állami költségvetésben megállapítottelszámolási módozatok irányadók.3 7 A „néptörvény" oly módon gondoskodott tehát az államháztartás viteléről, hogy a polgári demokratikus forradalom második hónapjában — november 1-i visszamenőleges hatállyal —szentesítette a háború alatt érvényben volt állapotokat. Az új állami költségvetési törvény, amire hivatkozás történt, sem a Károlyi-, sem a Berinkey-kormány idején nem készült el. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az 1918. október 31.—1919. március 21. időszak pénzügyi politikája az ideiglenesség jegyeit viselte, noha természetesen figyelembe kell venni, hogy a rendelkezésre álló rövid idő, a kormányzat ingatag volta stb. akadályozta a szilárdabb pénzügyi politika kialakítását. 35 A forradnom első napjaiban megalakult különböző vidéki nemzeti tanácsok, bizottságok a táviratok tömegét küldték a minisztériumokhoz, sürgetve a nemzetőrség fenntartásának fedezéséhez szükséges összegeket. Egy novemberközepi pénzügyminisztériumi akta tanúsága szerint a jelzett időpontban csak 4 millió korona bankjegykészlete volt a központi állampénztárnak. (Vö. OL PM—1918—8330.) A kormány késedelmes intézkedései miatt a nemzeti tanácsok utasítást adtak a helyi pénzügyi szerveknek a nemzetőrség fenntartására szolgáló összegek kiutalására, amit táviratilag kénytelen volt elismerni a Pénzügyminisztérium. (Vö. ÓL PM—1918—8300.) November 18-án került elküldésre az első tiz millió koronás ellátmány a vidéki nemzetőrségek fenntartásának céljára. A helyi kifizetéseket az adóhivatalok eszközölték. A nemzetőrség kormánybiztosa, a pénzügyminiszter és a hadügyminiszter közös utasítása értelmében a hiteles kifizetési jegyzéket a helyi nemzeti tanács (vagy néptanács) elnöke és a járási főszolgabíró, városok esetében a polgármester anyagi felelősség mellett igazolni volt köteles. (Vö. OL PM—1918—8330.) A demarkációs vonalon túli területek pénzügyi igényei is mind több gondot okoztak a kormánynak. November 14-én határozatot hozott a kormány, hogy a demarkációs vonalon túli területekről menekülő hivatalnokok háromhavi, indokolt esetben hathavi illetményelőlegeket kapjanak. (Ld. OL Min. ein. ltár. 1918. nov. 14-i 47. sz. min. tan. jegyzőkönyv.) Szende december 11-én bejelentette, hogy csak napi 16 millió korona áll az ország különböző pontjain levő adóhivatalok rendelkezésére; ezekből az összegekből csak részben és fokozatosan lehet a hadisegély, leszerelési járulék, alkalmazotti illetmény stb. címén érkező igényeket kielégíteni. (Vö. OL PM ein.—1918—9281.) 36 1918. évi VI. néptörvény az államháztartás továbbviteléről. Magyar Törvénytár. 1918. évi törvénycikkek. 206. 1. 87 Uo.
