Századok – 1960
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794
WESSELÉNYI MIKLÓS FOGSÁGA 805 temvirnek (azzal ti. még a húszas évek elején Zemplénben volt össze-, koccanása egy megyegyűlésen, mert akkor „gonoszul viselé magát"). Aztán Cziráky viselkedésére terelődik a beszéd: úgy tudják, hogy ő fordította rosszra az ügyet a hétszemélyes táblán. A zsibói úr neki már kevésbé elismerően üzen. Cziráky (ókonzervatív voltának bizonygatására nem kell itt a szót vesztegetnünk) azt gondolja, „hogy én az arisztokrácia ellen törekedtem; igen, én azon törvénytelenségek ellen szólottam, melyek leginkább az arisztokrácia bizonyos osztályától erednek s annál tapasztalhatók; de ne higgye azt senki, hogy én bárkinek akár személy-, akár vagyonbéli jogai megsértésére valaha csak gondolatban is törekedtem volna". A törvény és alkotmány tisztelete akadályozza ebben, s elvégre is: Zsibó az ő uradalma. Indulnia kell; botot vesz magához, hogy nehéz testével el ne essék a Duna jegén. „ íme, látjátok, nyugodtan megyek sorsom ellenébe. Lelkemben nincsen bűn." A jelenlevőket a sírás szorongatja; Bezerédj a nyakába borul. Tőle azzal búcsúzik: az követ lesz a küszöbön álló országgyűlésen. Köszöntse ott barátait, s adja át nekik üzenetét: az isten átka szálljon rájuk, ha valami olyasmit tesznek kiszabadítása érdekében, ami nem törvényes, ami kérésjellegű.28 Az út innen Gosztonyihoz vezet (Bártfay Kelemennel átsiet Budára, hogy addig kísérjék Wesselényit, amíg csak lehet). Az ítélethirdetés rövid; Wesselényi tökéletes fegyelmezettséggel viselkedik. Gosztonyi viszont annál nyugtalanabb: még mindig történhet valami, s különösen így szemtől-szembe ezzel a szörnyeteggel ! Olvasás közben állandóan rápillantgat, s mikor az, már az ítélet vége felé, zsebkendőjéért nyúl, összerezzen, mintha attól félne: most rántja elő Wesselényi pisztolyát.29 Ettől a pillanattól kezdve YVesselényi személye felett a fiscus rendelkeeik. Mindenesetre Feyesben van annyi tapintat, iiogy — miután a fogoly kijelenti, hogy az ítéletnek engedelmeskedik, s katonai fedezet nélkül elvonul börtönébe — nem adja mellé a Directoratusra kiküldött katonatisztet.30 Wesselényit csak referens ügyésze, Hubay kíséri — s amellett ügyvédje s barátai. Délután félőt lehet, amikor Bártfay és Kelemen budai dunaparti vártájáról megpillantja a Duna már nem nagyon biztonságos jegén a kis csoportot. Wesselényi még ugratja is Hubayt: ha le akar szakadni a jég, most tegye; így még kimentheti, visszafelé már nem lesz módja rá. A budai oldalon ügyvédjével fiakkerbe száll (később Hubay is hozzájuk kapaszkodik fel); Bártfay és Keleí8 Ezt a részletet illetően a források eltérnek. Bártfay szerint a búcsúszavak így hangzottak: ,,Te követ lészsz; elmégy országgyűlésre; ha ott egy hajszálnyit elmulasztasz, a mi könnyebbségemet, nrm miattam, de a megsértett közügy miatt törvényes úton eszközölheti, soha nem száll rád az ég áldása !" A másik variáns, amelyet valósabbnak ismertünk el, mert férfiasabb, Wesselénvihez illőbb, egy 1839. febr. 9-i (.Pest) besúgójelentésből származik. (L.: O. L. — TM 61. cs. 8602.) 29 A némi, rajongásából fakadó, legendaköltési hajlandóságban elmarasztalható Vörös Antal egyenesen azt jegyezte fel, hogy Gosztonyi erre a mozdulatra a szomszéd szobába menekült, be sem fejezve az olvasást. (Ld. már többször idézett megjegyzéseiben a perhez — 79. 1.) 30 ,,. . . Officialem militarem ad manum quidem habuerim, eundem tamen adhibendum esse neutiquam censuerim, partim ad declinendam ответ attentionem, partim ad Convictum in testato erga Curiales Sententias obscquio affiimandum" — írja 1839. febr. 10-én a nádornak tett jelentésében (O. L. — Regnicolaris lt. — József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam . . . spectantia 1839 : 18).
