Századok – 1960
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794
WESSELÉNYI MTKLÓS FOGSÁGA 803 elnökölvén a hétszemélyes tábla ülésén, nem is neki kell majd hordania elsősorban az ódiumot), s most megpróbálja csititani ezt a mindenre elszánt erdélyit; ezzel talán elejét veheti az ítélet végrehajtásánál bekövetkezhető bajoknak. Wesselényi nem börtönbe kerül, csak fogságba; orvosi kezelésre lesz módja, felolvasót is engedélyezni fognak neki, nem fogják megfosztani kényelmétől, az őt megillető bánásmódban lesz része. (Azt azonban nem közli vele: hol jelölték ki börtönét?)23 A nádor az audiencia után láthatólag még inkább megnyugodott. Éppen ezért úgy válaszolt a vicedirector ismertetett felterjesztésére, hogy az ítélet végrehajtásánál a legnagyobb tapintattal kell eljárni. Mindenképpen kerülni kell a feltűnést; ezért a katonai karhatalom kirendelésére nincs szükség (hacsak a helyettes királyi jogügyigazgató nem nyert erre határozott utasítást az udvartól), csak egy katonatisztet kell a referens protonotarius mellé adni; egyáltalában az elítélt rangjának s annak megfelelően kell eljárni, hogy szabadlábon védekezhetett, s büntetése csak fogság.24 Wesselényi a nádornál volt audienciájáról jövet a déli harangszó után érkezik Bártfay Lászlóhoz. A Károlyiak titkára (a reformkor irodalmi életének rokonszenves alakja; Vörösmarty, Bajza barátja, maga is jóízlésű bíráló — büszke is kritikusi sikereire —; naplója irodalmi műnek talán szerényebb értékű, a kor elsősorban kulturális történetének azonban nem köznapi fontosságú dokumentuma) tisztában van vele, bogy kevés olyan történelmi pillanatnak (azaz jónéhány órának) lehet közvetlen közelből szemlélője, koronatanúja, mint amilyenek most következnek. (A sors úgy hozta, hogy jó tizenegy esztendő múlva ismét ő tanúskodhassék ennek a nagy életnek egy másik nagy pillanatáról: az utolsóról.) A fogságbavonulás másnapján25 mindent gondosan rögzít a történtekkel kapcsolatban; 1839. február 17-én felolvassa szövegét Kelemen Benjáminnak, s az ,,mind helyesnek 's valónak ismeré".26 Ez a külsőleg is „hitelesített", de elsősorban az emberi hűség adta hitelű tanúvallomás az elsődleges forrása mindannak, amiről az elkövetkező néhány roppant feszültségű órát illetően tudomással bírunk. A fogságba vonuló búcsúzik Bártfayéktól; a fiscus már kétízben kereste szállásán, ideje rövid. Bártfayné rimánkodik: maradjon még; Wesselényi nedves szemmel tagadja meg a síró asszony kérését. Ahhoz hozzájárul, hogy egy fürtöt vágjon hajából emlékül. Aztán fiakkerrel hajtatnak át Bártfayval Wesselényi szállására; szobájában a két tolnai várja: Bezerédj István és Dőry, aztán két jogász: Benyovszky és Vörös Antal, s végül két hű munkatársa: Kelemen és 1834/35-i kolozsvári gyorsírója, az Országgyűlési Tudósítások erdélyi párjának szerkesztője, Kossuth majdani elnöki titkára az Országos Honvédelmi Bizottmánynál: Stuller Ferenc. 23 Ld. erre nézve Bártfay naplójának a Fővárosi Lapokban (1877 : 65—7. sz.) közölt részletét, Vörös Antal megjegyzéseinek előbb idézett helyét és egy 1839. február 9-i (Pest) besúgójelentést (O. L. — TM 61. cs. 8603). 24 A nádor válaszát Feyesnek 1.: O. L. — Regnicolaris lt:. József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam . . . spectantia 1839 : 17. Megjegyzendő még: olyan hírek is terjedtek el a városban (Vörös Antal mint valót jegyezte fel), hogy Gosztonyi ítélőmester február 9-én, még reggel, felkereste Budán Lederer főhadiparancsnokot a katonai assistentia ügyében. „Báró Lederer" — írja Vörös — ,,az assistentiat kereken megtagadta; egyébiránt biztosította Gosztonyit a' felől, hogy assistentia szüksége nem forog fen, mert ő Wesselényi individualitását ismeri, 's garantirozni mer érette, hogy ő egy a' végrehajtásra kiküldendő gyermek ellen sem fog szegülni." (Vörös megjegyzései: 78—79. 1.) Felesleges szót pazarolni annak bizonyítására: mennyire naiv legendáról van szó. 26 BN : IV. 13/a. 26 BN : IV. 13/b. 6*
