Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
766 S. LENGYEL Mí RT A a német népbe fognak olvadni. Oroszország és Németország között teljesen lehetetlennek látja ilyen kis népcsoportok önálló állami létét, meit a két nagyhatalom egyike rövidesen úgyis maga alá gyűri s elnyeli őket. Az osztrák monarchia kebelén belül maradva viszont nem kell lemondaniok sajátosságaik további kifejlesztéséről — állítja —, ebben csupán az általános államérdek korlátozná őket némileg, s ezéit is bőséges kárpótlást nyújtana nekik egy ilyen hatalmas birodalomhoz való tartozásuk. Amúgy is Ausztriához köti s kell is hogy kösse őket németes műveltségük, amely a világkultúrával való kapcsolatot biztosítja számukra. Ezt a szlávok nagy része fel is ismeri és önként igyekszik a német nyelvet elsajátítani. Csak Prágában van szerinte egy kis csoport, amely ezzel ellentétes törekvéseket képvisel.78 Szülőföldjének, Csehországnak sorsát egyébként ő is valóban szomorúnak tartja s együttérzéssel szemléli, mert bár a csehek vitathatatlanul a szláv néptörzs legnemesebb ágát képezik s a világ kultúitöiténetében is tiszteletreméltó helyet vívtak ki maguknak, országuk a jelenkorra csaknem teljes egészében németté vált, állapítja meg már említett kéteséitékü számításainak eredményeként. S véleménye szerint nem az a döntő, hogy a történelem folyamán a csehek legnagyobbrészt Németországhoz vagy Ausztriához tartoztak, hanem hogy mindazt, ami Csehországot most híressé teszi, német lakosságának köszönheti; még a hírneves és sokat emlegetett cseh ipar is nagyi észében német. A német irodalom szerepét is félremagyarázza és túlbecsüli Schuselka, amikor azt állítja, hogy az játszik egyedül uralkodó szerepet Csehországban. S téved akkor is, amikor bár a cseh írók nyelv- és irodalomfejlesztő nemzeti törekvéseit tiszteletreméltóaknak és megalapozottaknak fogadja el, úgy látja, hogy azok puszta ábrándok s a cseh népben nem találnak visszhangra.79 A cseh nemzeti mozgalom radikálisabb csoportjával azonban — amelyben a legnagyobb veszélyt látja a német ügyre és Ausztriára nézve -— már élesen szembehelyezkedik. Ezek a „cseli-mániákusok" — mondja felháborodottan — már nem elégednek meg azzal, hogy békésen fejlesszék kultúrájukat, hanem — képzeljük csak ! — még a németeket is el akarják csehesíteni. Egész Csehországot szlávnak tekintik, sőt egy új szláv középbirodalomról álmodoznak, „amely Csehországot, Morvát és legalább Magyarország északi részét magába foglalná". Ami viszont a pánszlávizmust illeti, ezt Csehországban egyáltalán nem tekinti veszélyesnek, hisz tapasztalata szerint csak egy egész kicsiny csoportocska lelkesedik valóban —részben meggyőződése alapján, részben azért, mert megnyerték valamilyen módon az ügy számára — ilyen eszmékért, s küld jelentéseket Oroszországba; ezeket azonban — úgy látja — maguk a csehek is megvetik és elítélik.80 78 Ist, Oesterreich 23—24.1.; Schuselka: Rückschritte 273—274.1.; Schuselka: DPR 149. 1.; Die preussische Verfassungsfrage 201. 1.; Schuselka : DPR 150—151. 1.; Ist Oesterreich 18., 25. 1. 79 Deutsche Worte 208—209. I.; Ist Oesterreich 27., 29—30., 32., 33—34., 27.1.; Schuselka : Rückschritte 280.1.; Ist Oesterreich 28. 1.; Deutsche Worte 209. 1. —Álláspontját a valóságban persze nem erősíthetik olyan általa felhozott példák, mint hogy Palacky német nyelven írja cseh történetét, sem az a helyes meglátása, hogy a cseh mozgalom vezotőinok nagy része nem gondol az Ausztriától való politikai elszakadásra. (Ist Oesterreich 33-—34. 1.) Ebben a kérdésben Pjilzner is elmarasztalja Schuselkát, különösen a cseh irodalomra vonatkozó nézeteit illetően (i. m. 227—228. L). 80 Ist Oesterreich 29. 1.; Schuselka : DPR 141—142. 1.; Ist Oesterreich 34. 1. jegyz.
