Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 763 legszéttagoltabb országa s egyedüli olyan birodalma, amelyben az uralkodó nemzet az összlakosságnak számszerűen csak elenyésző töredékét — alig egyötödét — képezi, az osztrák polgárságot viszont elemi érdekek fűzik ennek a feudalizmus századaiból fennmaradt idejétmúlt komplexusnak a fenntaitásához, „hazaszeretete" sem emelkedhetik tehát a feudális birodalmi szemléletet meghaladó polgári nacionalizmus fokára: az osztrák polgárság még azokat az anyagi előnyöket is, amelyekkel különben a fejlődés nem valami nagy bőkezűséggel halmozta el eddig, elsősorban éppen a birodalomban élő nem-német népek alávetettségének köszönheti, belenyugodni tehát esetleges különválásukba — ami pedig önként következnék egy egységes német nemzeti állam létrejöttéből s Ausztriának ehhez töiténő csatlakozásából — nem hajlandó. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen egységes német államon belül az osztrák burzsoázia — s ettől joggal tarthat — maga is könnyen alávetettjévé lehetne a fejlettebb nyugat-német, sőt még a porosz burzsoáziának is.) És Schuselka nézetei természetesen nem találkozhatnak a Habsburg-birodalom elnyomott népeinek képviselői által hirdetett eszmékkel sem: a nemzetiségi mozgalmak ezidőtájt már birodalornszerte magasra ívelnek, s az össznémet szempontokat természetesen éppúgy figyelmen kívül hagyják, amint az összosztrák szempontokat is. Schuselka tehát, hogy véleményét elfogadtassa, egyszerre több irányban is érvel. Először is igyekszik meggyőzni Ausztria különállásának német és osztrák-német híveit arról, hogy mind Ausztria, mind Németország érdeke azt kívánja meg, hogy az osztrák monarchia szorosabban csatlakozzék Németországhoz, s — mivel persze ő is az osztrák burzsoázia érdekeinek kifejezője lévén maga sem kívánja a soknemzetiségű Monarchia felbomlását — bizonyítani próbálja azt is, hogy az osztrák birodalom német jellegét a területén élő idegen, főleg szláv többségű lakosság nem mossa el. Az osztrák összbirodalom fogalma ellen tiltakozó s ezzel Ausztria leendő szétdarabolását elősegítő nemzetiségek törekvéseivel szemben viszont, ugyanebből a célból, olyan érveket igyekszik keresni, amelyek hatására belássák, hogy „az egyes osztrák népek, Németország s Európa szempontjából égetően szükséges, hogy az osztrák császárállam együtt maradjon . . ,",68 s ők maguk is kívánják a Monarchiához s ezen keresztül Németországhoz fűző kötelékeik megerősítését. Meglehetősen nehéz feladatra vállalkozik tehát Schuselka az Ist Oesterreich deutsch? megírásakor. Mindenekelőtt az Ausztria különmaradásához ragaszkodó németeket bírálja és igazi, egész Németországot átfogó nemzeti érzés hiányának minősíti az Ausztriával szemben megnyilvánuló közömbösséget és ellenséges érzületet, s ennek eloszlatása érdekében kétségbeesett igyekezettel tálal fel minden lehetséges, sőt nem egy lehetetlen érvet is. Hangoztatja a Monarchiának a történelem folyamán keleten és délkeleten betöltött, Németország szempontjából is fontos határvédő szerepét, sőt emlékeztet Ausztriának a Napoleon elleni harcokban való részvételére, s az asperni győzelemre is.69 Egyébként — írja —, ha Németország feladja Ausztriát, ezzel éppen saját hivatásának betöltését teszi lehetetlenné. A németek tehát vegyék figyelembe Ausztria sajátos helyzetét, s a politikai átalakulást ne nehezítsék, hanem könnyítsék meg számára. Elsősor-68 Schuselka : Rückschritte 229—230. 1. 68 Ist Oesterreich 65., 6—8. 1.
