Századok – 1960

Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750

756 S. LENGYEL Mí RT A kodás minden népnek természetes joga és becsületbeli ügye — szól figyelmeztetően népéhez —, s „amiképpen a jellemes ember is inkább elvész, semhogy eldobja öntudatát, lényegét", ugyanúgy kell minden népnek is tennie.3® Schuselka a nemzeti öntudat kibontakoztatását persze nemcsak a német, hanem általánosságban szólva, valamennyi nép esetében jogosnak és helyesnek tartja. Amikor azonban külön-külön foglalkozik a Monarchiában élő egyes nemzetiségek mozgolódásaival, csak az osztrák birodalom egységét fenyegető veszélyt látja meg bennük, s a Habsburgok politikáját most már amiatt is bírálja, hogy Németországtól való elzárkózásukkal lehetetlenné tették a német tudomány ós irodalmi élet nagyobb érvényesülését a Monarchia területén, holott ez szerinte a nemzetiségek nagy részének már korai századokban való beolvadására vezethetett volna. Ez azonban nem töitént meg, a birodalomban élő nemzetiségek most sorra kezdenek öntudatra ébredni s, ha egyesek még csak nyelvük s irodalmuk fejlesztésére törekednek is, nem lehet kétséges, hogy végső soron Ausztria bomlasztására törnek. Ezeket a nehézségeket fokozzák Ausztria meggyengült tekintélye, a felfegyverzett béke lassan elviselhetetlenné váló állapota, az orosz birodalom fenyegető terjeszkedése keleten és délkeleten s az európai politika megoldatlan problémái, a lengyel és a keleti kérdés.3® Schuselka ébredő nemzeti érzése tartalmazza tehát kora európai nacionalizmusának minden jó és rossz vonását, vagyis bár kétségkívül folytatója, magasan fölötte áll az előző romantikus nemzedék reakciós nacionalizmusának, amely lényegében idegen volt minden újítástól. Schuselkát nacionalizmusa — mint látni fogjuk —, egyáltalán nem teszi vakká Németország belső bajai iránt, ellenkezőleg, keményen felemeli szavát ellenük s töiténetileg éppen ezért jogosult az a törekvése, hogy hazáját kiragadja szétszakított, elmaradott állapotából, hogy népét nemzeti öntudatra ébressze, nemzeti nyelvének, sajátosságainak megőrzésére és megbecsülésére bírja. Mert — mint Engels kiemeli — ,,egy nagy nép számára történelmi lehetetlenség bármilyen belső kérdéssel még csak komolyan foglalkozni is, amíg nemzeti függetlensége hiányzik".37

Minthogy azonban Schuselka szeme előtt kizárólag saját nemzete sorsának megjavítása lebeg, s mindent a német föld naggyá és erőssé tételének szemszögéből néz, könnyen csap át túlzásokba más népek rovására. „Mindenütt, hol élénk nemzeti érzés létez, ott nemzeti büszkeség s némely irányokban nemzeti gyűlölet is leend,"33

állapítja meg maga is. Vagyis a helyes nemzeti törekvés nála is, mint a XIX. század első felében élő emberek nacionalizmusában általában, túlzó elemekkel keverve jut kifejezésre. Az osztrák monarchia belső helyzetéről alkotott nézetei viszont — és ez a döntő — liberális szemléletről tanúskodnak. A fennálló állapotok számos visszásságára felfigyel márebbenazelső munkájában is, de a lényeges kérdéseken kívül hosszasan foglalkozik kevésbé fontos problémákkal is. Részletesen ecseteli például mindjárt könyve legelején a testi nevelés elhanyagolásának káros voltát.3

9

„Egyszóval — állapítja meg végül — testünkben a halál, nem pedig az 35

Uo. 171—172. 1. se

Uo. 196„ 209„ 206—212. 1. 37

Friedrich Engels levele Kari Kautskyhoz, London, 1882. febr. 7„ Marx és Engels Válogatott Tanulmányai II. Bpest. ó. n. [1947] 299. 1. 38

Deutsche Worte 173. 1. 39

Uo. 10—11.1. — Fájó szívvel emlékezik vissza az osztrák egyházi gimnáziumra, ahol ifjú éveit morzsolgatta s ahol a testgyakorlás egyetlen megengedett formája a napi séta volt „illedelmesen végiggombolt kabáttal, szorosra kötött nyakravalóval és — egy könyvvel a kézben" (uo. 11—12. 1.).