Századok – 1960

Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750

EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 751 költözésük után rövidesen meghalt az ottani katonai kórházban.4

Majd vallásos zarándoklatok zsongító emléke s a szigorú bécsi egyházi iskolában szerzett tapasztalatai után megelevenednek előtte a budweisi gimnáziumban töltött évei is, látja magát mint kisdiákot szláv társaikkal, a „zsebrákokkal " (Böhmaken) folytatott verekedésekben és csúfolódásokban.5 Bár a neve, Franz Schuselka szláv származásra vall — s ez sokszor bosszantotta is —, mindig büszkén németnek érezte és vallotta magát, ami miatt később is gyakran illették a „nyemec" gúnynévvel.6 De felmerülnek emlékezetében bécsi egyetemi évei is, amelyek során a jogi tanulmányok végzése közben anyjának támaszaként a kenyérkereset gondja is nagyrészt őrá hárult, s már 1830-tól, első éves korától a Klinkowströmféle nevelőintézetben dolgozott.7 De nemcsak ezek a nehézségek és a lélekölő osztrák egyetemi rendszer keserű emlékei8

élnek benne, a harmincas évek első lelkesedései is újra magukkal ragadják: mintha ismét hallaná galíciai diáktársának elbeszélését a bátor lengyel felkelésről, s ugyanolyan meghatódottsággal nézné kitüntetését, amelyet a nemzeti kormány adományozott neki.9 És hogy unalmas órákon milyen izgalommal olvasták s adták kézről kézre az első fecske, a külföldön megjelent Spaziergänge eines Wiener Poeten kézzel másolt példányait, amelynek verssoraiban, ha még szelíden is, mégis először kapott hangot iKarl Glossy (Anm. 111. 1.) és Karl Hugelmann (Franz Schuselka, Historischpolitische Studien. Wien. 1915. 419. 1.) szerint helytelen egyes életrajzíróinak (például Wurzbach 32. 223. 1.; Ergänzungs-Konversations-lexikon IV. 350.1.) az az állítása, hogy apja szerény hivatalnok volt. — Ugyancsak a budweisi egyházi anyakönyvben szerepel, hogy Schuselka apja a 4. császári tüzérezred obsitos káplárja (Charmatz, 265. 1.). S egy későbbi beszédében maga Schuselka is tüzórkáplárként említi apját (Die Reform III. [1864] 531. 1.). 5Kosch, 721.1.; Schneider, 2.1.; Wurzbach 32. 223.1.; Glossy Anm. 111. 1.; Pfitzner, 225. 1.; Franz Schuselka: Oesterreichische Vor-und Rückschritte. Hamburg (Hoffmann und Campe). 1847. 286. 1. 6 Schuselka : Rückschritte 289., 287. 1. — Valószínűnek látszik, hogy apja cseh eredetű volt, de anyja a felsőausztriai Gmundenből származott (uo. 290. 1.; Pfitzner, 225. 1.), és Schuselka maga azt állítja, hogy elődei már három generációval korábban tiszta németek voltak, s ha egy évszázaddal ezelőtt atyai részről el is szlávosocTtak ősei, ő valóban nyugodtan tekintheti magát született németnek (uo.). Ebben az időben a kevertajkú osztrák monarchiában valóban nem is lehet valakit pusztán származása alapján valamelyik nemzetiséghez tartozónak tekinteni, hanem ennek eldöntésénél elsősorban az jön számításba, hogy az illető milyen nemzetiségűnek vallja magát. Az is Schuselka álláspontja mellett szól, hogy, mint később maga is elismeri, nem is tudott soha egy szláv nyelven sem beszélni, s mint arra Hugelmann (i. m. 419. 1.) rámutat, szláv hatásoktól valóban ment maradt, hiszen ötéves korában már Bécsbe került s ott járt népiskolába, ha pedig utóbb visszatért is Budweisbe mint gimnazista, e város atmoszférája akkor még túlnyomóan német volt. — Schuselka is írja: „Wessen Muttersprache die deutsche ist, und wer deutsch denkt und fühlt, der muss als Deutscher anerkannt werden, und wenn sein Name auch eine gaumenzersprengende Häufung von Consonanten enthielte." ([Franz Schuselka:] Ist Oesterreich deutsch? Eine statistische und glossirte Beantwortung dieser Frage. Leipzig [Weidmann]. 1843. 35. 1.) 7 Franz Schuselka : Deutsehland, Polen und Russland. Hamburg (Hoffmann und Campe). 1846. (a továbbiakban DPR) 132. 1.; Hugelmann, 420. 1. — 1834. okt. l-ig, feloszlatásáig működött Schuselka az intézetben ( Fritz Fellner: Franz Schuselka. Kin Lebensbild. Wien. 1948. Kinyomatlan disszertáció a bécsi egyetem könyvtárában. 9. 1.). Sőt már középiskolás korában is kénytelen volt házitanítóskodással foglalkozni ( Wurzbach 32. 223. 1., Schneider, 2. 1.). 8 [Franz Schuselka:] Deutsche Worte eines Oesterrreichers. Hamburg (Hoffmann und Campe). 1843. 19. 1. 9 Schuselka: DPR 133—134. 1.