Századok – 1960
Tanulmányok - Márkus László: A leninizmus hatása a szociáldemokrata történetfelfogásra a Tanácsköztársaság idején 626
634 MÁRKUS LÁSZLÓ A történelmi materializmus főkérdéseinek vizsgálata után rátérve a konkrét történeti korszakok tárgyalásának elemzésére, már elöljáróban megállapítható, hogy az összefoglalókban részletkérdésekben is többségükben a szociáldemokrata történetfelfogás jutott kifejezésre. Logikus következménye ez annak, hogy a leckék jelentik lényegében a magyar és egyetemes történelem első, marxista igényű történeti összefoglalását, létrejöttük ideológiai előfeltételei között tehát döntő szerepet játszott a már meglevő szociáldemokrata történetfelfogás, amely a marxista történelemfilozófia általános kérdésein túl számos konkrét történelmi problémával is foglalkozott az előző évtizedekben — akár eredeti munkák, akár fordítások formájában. A magyar történetírásnak az egyetemes történelemre vonatkozó eredményei — a polgári történetírók munkásságát is beleértve — meglehetősen szerények (a legmagasabb színvonalú szintézist Marczali munkája képviselte), nem jelentéktelen tehát, amit ehhez a történeti világképhez — nem a részletkutatások, hanem a fejlődés fővonalainak megértését illetően — a szociáldemokrata történetfelfogás hozzáadott, még ha eredeti, történetírói munkákról nem is beszélhetünk. A leckéknek az ókori történelemmel foglalkozó fejezetei hagynak a legtöbb kívánnivalót maguk után — elsősorban a szerzőknek a marxista történeti irodalomban való járatlansága következtében. Az ókor történetének szemléletében a szociáldemokrata történetfelfogás korlátai világosan felismerhetők, amennyiben a leckék szerzői a szociáldemokraták által elfogadott és — a maguk korában viszonylag haladó — burzsoá történetírók szemléletének vegyített elemeit tették magukévá. A magyar szociáldemokrata ideológusok közül Pogány József foglalkozott — többek között — az ókorról szóló történetírás problémájával és Ferreroban, továbbá Lamprechtben, Oppenheimberben jelölte meg azokat, akik „Marx soha ki nem fakuló hatása alatt" fejlődtek2 2 . Pogány lényegében Loria, Labriola, Salvioli iskolájáról beszélt, amelyet jóformán kritika nélkül vett át a szociáldemokrata történetfelfogás. Az ókori leckék szerzőire is elsősorban ezek a szerzők hatottak.2 3 Pozitívuma az ókorról szóló leckéknek, hogy —a fentemlített történetírói iskola alapján is — kihangsúlyozza a gazdasági tényező elsődlegességét, az osztályharc jelentőségét, s — még ha modernizálva forradalmi proletariátusról ír is — kiemeli a tömegek és vezéreik szerepét a görög és római történelemről szóló leckékben egyaránt. Marxista szemléletet tükröz az ókori demokrácia kritikája, és ezen a ponton a lecke túljutott a liberális történetírás szemléletén; az athéni államról szólva leszögezi ugyanis, hogy „a gazdasági elnyomatás ellen indított harc tehát nem ért célt, hanem mellékvágányra jutott és a törvény előtti egyenlőség, vagyis a politikai jogegyenlőség, azaz a demokrácia megszerzéséhez vezetett, melynek hamis, megtévesztő jelszava ezután is még hosszú évszázadokig túlkiáltotta azokat, kik azt vallották, hogy politikai jogegyenlőség csak gazdasági egyenlőség alapján lehet igaz, őszinte és értékes".24 Világosan felismerhető a szociáldemokrata történetfelfogás közvetítésével átvett értékelés a római történelem egyes személyiségeit illetően. A lecke szerzőjének adott jellemzése a Gracchusokról, Cézárról, Catilináról, Ciceróról és másokról megegyezik teljesen 22 Pogány József : Emberek és korok. Bpest. 1919. II. kiad. 127. 1. 23 Bellér nem bizonyítja azt a megállapítását, hogy az ókori leckék szerzőinek vulgármaterialista szemlélete Rosztovcev hatásának következménye — és elsősorban nem is erről van szó. 24 Kallós Ede : Leckék az ókor történetéből III. lecke. N. L. 1919. 17. sz.
