Századok – 1960

Tanulmányok - Márkus László: A leninizmus hatása a szociáldemokrata történetfelfogásra a Tanácsköztársaság idején 626

A LENINIZMUS HATiSA A SZOCIÁLDEMOKRATA TÖRTÉNETFELFOGÁSRA 627 miben nyilvánultak meg e felfogás pozitív és negatív vonásai, illetve hogyan fejlesztette valóban forradalmivá a leninizmus a Tanácsköztársaság idején a szociáldemokrata történetfelfogást. * E cikk feladata természetesen nem a magyar szociáldemokrata történetfelfogás kialakulásának és fejlődésének tárgyalása,3

szükséges azonban bevezetőül vázolni a szociáldemokrata történetfelfogás néhány általános jellemző vonását, amelyek mint lényeges összetevők jelentkeznek a Tanácsköztársaság történelemoktatásának irányelveiben. A történelmi materializmus a magyar szociáldemokrata történetfelfogásban jelentkezik először a magyar társadalmi gondolkodás történetében; ez a szociáldemokrata párt — egyébként erősen vitatható — elméleti munkásságának kétségtelen érdeme. Nagy általánosságban megállapítható, hogy a szociáldemokrata történetfelfogásban — az 1919 előtti időszakban — a marxizmus számos lényeges eleme megtalálható. A marxizmustól való eltávolodás — akárcsak a szociáldemokrácia elméleti és politikai tevékenységében — a proletárforradalom és proletárdiktatúra kérdésében jelentkezik, mert ebben az alapvető kérdésben került szembe a szociáldemokrácia a marxi tanításokat forradalmi szellemben továbbfejlesztő leninizmussal. Ez az ellentmondás a társadalmi forradalom időszakában mélyült el, a politikai gyakorlatban éppen úgy, mint elméleti téren, így a történetfelfogás alakulása terén is. A marxista történetfelfogás fejlődésének első periódusát illetően azonban kiemelendő, hogy a társadalom fejlődésének marxista szemlélete, a gazdasági tényezők elsődlegességének, az osztályharc társadalmi fejlődést formáló eretámaszkodott az új történetszemlélet és módszer kialakításának munkájában. Nem lehet azonban tagadni a bolsevizmus későbbi renegátjainak, különösen Buharinnak, a centrista Kautskynak s az ausztromarxista Otto Bauernek hatását sem." A továbbiakban felsorolja a „hazai gyökerek" közül Grünwald Bélát, Marcali Henriket, Aosády Ignácot, Márki Sándort, a polgári radikálisok közül Jászi Oszkárt és Szende Pált, a szociáldemokraták közül pedig Szabó Ervint, Ágoston Pétert, Csizmadia Sándort. Bellér megállapításának kiindulópontja, hogy a magyar szociáldemokrata történetírás, illetve történetfelfogás „elsősorban" Marx, Engels, Lenin és Mehring hatásáról tanúskodik, túl leegyszerűsített, mert a magyar szociáldemokrata történetfelfogás kialakításában elsősorban — és ez alapvető — a második „marxista nemzedék", Kautsky, Bernstein, Plehanov és részben valóban Mehring (aki azonban nem sorolható minden elméleti érdemei ellenére sem Marx és Engels mellé) munkái jelentették a közvetlen forrást, Lenint pedig a magyar szociáldemokraták jóformán alig ismerték, és amennyiben ismerték, sem fogadták el többségükben. Még a szociáldemokrata törtónetfelfogás egyik legjelentősebb képviselője, Szabó Ervin is távol állott a lenini történelemszemlélet lényegétől. A Történelemtanítás cikkében e kérdésben vallott szubjektivista felfogást viszont az bizonyítja, hogy a cikkíró a Tanácsköztársaság történelemoktatásának eszmei forrásául pontosan azokat sorolja fel — sorrendileg is —, akiket a Néptanítók Lapjának egyik leckéje (Kinczné Takács Mária : Leckék a magyar történelem tanításához, Néptanítók Lapja 1919. 17. sz.) forrásként megjelöl. Kritika nélkül fogadja el a lecke szerzőjének megállapítását, és azt általánosítja a többi lecke szerzőire és a történelemoktatás általános filozófiai szempont jaira is. A szociáldemokrata történetfelfogás filozófiai, eszmei-politikai és módszertani problémái sokkal bonyolultabbak, semmint hogy ilyen leegyszerűsített formában lehetne megjelölni összefüggéseit a Tanácsköztársaság történetfelfogásával. 3 A szociáldemokrata történetfelfogás részletes kifejtését a szerző készülő tanulmánya tárgyalja.