Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
618 LACKÖ MIKLÖS zata, hanem nagyon is kézzelfogható, materiális okok, amelyeknek hátterére már az eddigiekben, ha közvetetten is, de utaltunk. Az egyik ok a szakmunkásság kiemelkedő szerepe az alakuló magyarországigyáriparban; innen a külföldi (osztrák-cseh) nemzetiségűek számszerűen is nagy tömege a nagyipari proletariátus körében. A másik ok a német nemzetiségű lakosságnak — a magyarétól eltérő — összetétele; a régi városi elem, az iparosság lényegesen nagyobb aránya körükben. S bár a hazai iparos-népesség nagy tömegeiben csak a 90-es évek után vált a szakmunkásság fő belső forrásává,96 a német nemzetiség régi városi és iparos rétegei kezdettől fogva fontos elemét alkották az alakuló nagyipari proletariátusnak. A harmadik ok a magyar és a felvidéki szlovák nemzetiségi terület közötti sajátos történelmi, gazdasági és társadalmi különbségben rejlik, amelyek formálóan hatottak e területek dolgozó népességére is. A felvidéki szlovák nemzetiségi terület az ipari forradalom előtti korszakban az ország iparilag legfejlettebb vidéke volt, a bányászat, a kohászat, a fakitermelés régi központja. A Magyarországon fejletlen manufaktúráipar jelentős része is itt volt található. A felvidéki vármegyék emellett kiemelkedtek a háziipart űző népesség nagy számával; a háziipar itt szorosabb kapcsolatban állt az árutermeléssel, mint az ország más vidékein. A bányászat, a fakitermelés, a korábbi manufaktúra- és háziipar az itt élő agrárproletariátus és félproletariátus szélesebb tömegeit formálta át, mint az országnak — a mezőgazdasági árutermelés szempontjából fejlettebb, de ipari szempontból elmaradottabb — alföldi és dunántúli területein. Ehhez járult a művelhető földterülethez képest hallatlanul nagyarányú népsűrűség, a szlovák agrárproletárok és félproletárok körében fellépő hatalmas viszonylagos túlnépesség. Ez magyarázza a vándormunkások nagy számát a szlovák dolgozók körében; ezért indult meg e területről a legkorábban s a legnagyobb arányban az Amerika felé irányuló kivándorlás is. E hallatlanul súlyos viszonyok között élő, a bányászatban, az ipari munkában járatosabb, mozgékony munkásságból — érthetően — többen szívódtak fel a kezdetben viszonylag kis munkás-szükséglettel jelentkező nagyiparba, mint a magyar agrárproletariátusból; az ipari munkássá válás útját megkönnyítő átmeneti formák és fokozatok a szlovák nincstelenek között már korábban ós szélesebben elterjedtek, mint a magyar agrárproletariátus körében. A szlovák munkások aránya ezért nemcsak a felvidéki bányászatban és gyáriparban volt igen magas, hanem az ország más vidékein és Budapesten is. S bár kétségtelen, hogy a szlovák dolgozók zöme amapszámossegédmunkásság soraiba került, számuk jelentős volt a vas-gépipari szakmunkások között is.97 * 96 Az 1900. évi népszámlálás szerint német anyanyelvű volt az ország lakosságának 11,9%-a, de az iparosok 20,5, a bányászok 19,3, az egész (kis- és nagyipari) munkásság 19,9%-a. 97 1870-ben Budapesten és Pest megyében mintegy 62 000 szlovák élt; nagyrészük mint munkás dolgozott. Ebben az időben a budapesti építőmunkások többsége, az építőanyagipari munkások jelentős, a vas-gépgyárak munkásainak számottevő része szlovák nemzetiségű volt. 1881-ben Budapesten 100 magyar lakosból 12,6, 100 németből 19, 100 szlovákból 49 mint napszámos-munkás dolgozott. (Stat. Havi Füzetek. 9. évf. 115. sz. 315. 1.)
