Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
600 LACKÖ MJKLÓS és ez főleg a döntő ágra: a textiliparra érvényes — a kapitalizmus behatolásáról alig beszélhetünk. Az ipari proletariátus formálódása már jóval az ipari forradalom kezdete előtt megindult. E folyamatban viszont az ipar manufaktúra-korszaka igen nagyjelentőségű lépcsőfok volt, nemcsak azért, mert megteremtette a későbbi gyári proletariátus alapvető magvát, hanem azért is, mert — az egyes országok fejlődési feltételeitől függően — többé-kevésbé széles kaput nyitott az agrárszegénység nagyobb csoportjai számára (a paraszt-iparos, iparos-munkás fokozatokon keresztül) az ipari proletariátusba való szerves beiktatódáshoz. Magyarországon ebből a szempontból igen kedvezőtlen volt a helyzet: az 1860-as évektől kezdve létrejövő gyári proletariátusnak a manufaktúra-korszak által kitermelt belső forrásai lényegében hiányoztak. A gyári munkásságnak csak két potenciális forrása volt Magyarországon: az elmaradott, nagyobbrészt vidéki kézművesség, valamint a nagyszámú agrárproletariátus. A nagyipari munkásság kialakulását, összetételét, és társadalmi forrásait alakító másik — és fő — mozzanat: az ipari forradalom sajátos magyarországi iránya volt. Az ipari fogyasztási cikkeket gyártó nagyipar, mindenekelőtt a textilipar hiányát, mint szinte egydülálló magyarországi sajátosságot, marxista gazdaságtörténeti irodalmunk sokszor és jelentőségének megfelelően hangsúlyozta.2 3 Mindeddig azonban kevéssé elemezte ennek kihatását a magyarországi ipari proletariátus összetételének alakulására. Ismeretes, hogy Nyugat-Európában, mindenekelőtt Angliában a XVIII. század végén, majd Franciaországban a XIX. század 20—30-as éveiben, a gépi nagyiparra való áttérés a fogyasztási iparcikkek termelésének, ezen belül is először a textilipar gyári megszervezésével kezdődött. Az ipari alapanyagok és a fűtőanyagok termelése ennek hatása alatt lendült fel óriási mértékben. Mindezt csak később követte a termelőeszközöket gyártó nagyipar fejlődése. A gépeket, a termelő eszközöket a textil- és a fémtömegcikk-gyáripar kialakulása után még jóidéig nem nagyüzemi keretek között állították elő; Angliában az ipari forradalom kibontakozása idején a közlekedés forradalmasodása (a gőzvasúttal és gőzhajóval) még szinte meg sem kezdődött. Ennek megfelelően Angliában az első, legrégibb nagyipari proletárcsoport a textilipari gyári munkásság volt; őt követték a nagyüzemi keretek között dolgozó szén- és vasbányászok,2 4 még később — valójában csak a XIX. század 40-es éveiben — kezdett kialakulni a termelő- és közlekedési eszközöket gyártó vas-gépipari gyári munkások csoportja. Más európai országokban — így Franciaországban, Németországban, Oroszországban —, amelyek később, más technikai színvonalon és más külső és belső körülmények között mentek át az ipari forradalmon, a fejlődés menete már lényeges módosulásokat mutat, de a textilipar tömegcikkipar szerepe — mindenekelőtt a munkásság létszámát tekintve — ez országok gyáriparában is kiemelkedő helyet foglalt el.25 23 Legátfogóbban ezt a problémát Sándor Vilmos fejtette ki idézett művében. 24 Engels Frigyes : A munkásosztály helyzete Angliában. Bpest, 1954. 57. 1. 25 így pl. az iparüag elmaradott és az ipari forradalmon a múlt század utolsó harmadában átment Oroszországban a XIX. és XX. század fordulóján a munkáslétszám szempontjából legkiemelkedőbb gyáripari ágakban a munkások száma a következő volt: fonó- és szövőipar kb. 622 000 vas-fémipar 236 000 élelmezési- és cukoripar 189 000 faipar 74 000
