Századok – 1960

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595

596 LACKÖ MJKLÓS viszonylatban radikális — megsemmisítésével elhárította a legsúlyosabb gátakat a kapitalizmus fejlődésének útjából s felvillantotta — természetesen az évszázados történelmi feltótelek szabta korlátokon belül — az ország szabadabb polgári fejlődésének lehetőségét. A forradalom bukása s a bukás következményei viszont még jobban megmerevítették a magyarországi kapitalizmus fejlődésének egyoldalú és torz vonásait: a mezőgazdaság ,,porosz" utas fejlődését, az ipar elmaradottságát, s megpecsételték az ország gazdasági függőségét a nyugati országoknál jóval fejletlenebb monarchiai ipari tartományoktól (Ausztria, Csehország) is. A gyári munkásság kialakulása szempontjából a legfontosabb téiy a gyáripart megelőző és előkészítő, már tőkés ipari üzemformák (az egyszerű tőkés kooperáció és főleg a manufaktúra) csekély elterjedtsége volt. Bár a manufaktúra a termelést és a társadalmat mélyrehatóan átalakí tani nem tudta, bár ,,mint gazdasági díszítmény, a városi kézműipar és a vidéki háziipar széles talapzatán nyugodott"4

s így a dolgozókat sem a kistermeléstől, sem a mezőgazdaságtól nem szakította el teljesei,5 — a tőkés ipar e formájának, minta kézmű- és kisipar s a gépi nagyipar közötti átmeneti láncszemnek, igen nagy jelentősége volt az ipari proletariátus szerves kifejlődésében, e proletariátus társadalmi forrásainak létrejöttében. A manufaktúra-korszak, miközben a tőkének vetette alá, egyben meg is sokszorozta az iparral foglalkozó (kézműves, liáziiparos) népességet; már jóval az ipari forradalom előtt létrehozta a többé-kevésbé állandó bérmunkások nagyobb csoportjait; megteremtette a születő gépi nagyipar számára feltétlenül szükséges specializált szakmunkásságot.6

Külön kiemelendő a manufaktúra-rendszernek az agrárnépességre gyakorolt hatása: a mellékesen primitív iparral is foglalkozó agrárnépességből az ipart egyre inkább főfoglalkozásként űző újabb és újabb iparos-munkásokat választott ki;7

ahol széleskörűen kialakult, nagy lökést adott a területi munkamegosztásnak azzal, hogy a városokon kívül is széles ipari körzeteket hozott létre;8

végül először teremtett 4 Marx : A Tőke I. Bpest, 1949. 398. 1. 5 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bpest, 1949. 430. 1. 6 A gépi nagyipar fő tendenciája az olcsó, tanulatlan munkások minél szélesebbkörű alkalmazása. Születéséhez azonban elengedhetetlenül szükséges a manufaktúrák fejlett belső munkamegosztása által létrehozott specializált munkás. 7 Marx Angliára vonatkozóan a következőket írja: „Az új gyarmati piacokat a középkorból ránkmaradt viszonylag csekélyszámú városi munkás nem tudta kielégíteni és a tulajdonképpeni manufaktúrák egyszersmind a hűbériség bomlásával földjükről elkergetett parasztok előtt is új munkaterületeket nyitottak meg." (Marx : A Tőke. I. 4(i4.1.) — Lenin ugyanezt a folyamatot Oroszroszágra vonatkozóan így jellemzi: ,,. . . a termelési folyamatnak ez a legegyszerűbb műveletekre történő feldarabolása — mely a gépi nagytermelés bevezetésének szükségszerű előkészítő lépése — ugyanakkor a kisipar gyarapodását is maga után vonja. A környék népességének lehetősége nyílik arra, hogy otthonában végezze el az ilyen részműveleteket . . . A gyarapodó kis kézműves iparok (amelyek olykor még „önállóak" is) mint a tőkés manufaktúra gyarapodásának kifejezői — ez paradoxonnak tűnik, mindamellett tény." (Lenin : i. m. 425. 1.) 8 „ A munka területi megosztása, amely az egyes termelési ágakat valamely ország meghatározott körzeteihez rögzíti, a manufaktúra-jellegű termeléssel, amely minden különlegességet kihasznál, újabb lökést kapott." (Marx : i. m. 382. 1.). — „A területi munkamegosztás nem a mi iparunk jellegzetes vonása, hanem a manufaktúráé (Oroszországban is és más országokban is); a falusi kisiparok nem hoztak létre ilyen kiterjedt körzeteket, a gyár pedig bomlasztotta elzárkózottságukat. . ." (Lenin : i. m. 428. 1.) „A kézitermelés túlsúlya, a nagyszámú kisüzem fennállása, a munkás és a föld közötti kapcsolat megőrzése, a mester bizonyos szakmához kötöttsége — mindez elkerülhetetlenül meghatározza a manufaktúra egyes gazdasági körzeteinek elkülönülését. . ." (Uo. 427. 1.)