Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 579 érzelmű részében" — ahogy arról Medem beszámolt.11 8 Ha lehet, még egy fokkal érzékenyebben reagáltak „az erdélyi szerencsétlen eseményekre" Szentpétervárott.11 9 Az osztrák minisztertanács március 23-i ülésén egyhangúlag magáévá tette „a sürgős szükségességét annak, hogy a hadmüveletek Magyarországon120 jól kombinált terv szerint folyjanak, hogy végre elfojtsák a lázadást, amely még mindig arcátlanul magasan tartja a fejét az országban, és visszahatással van az összes tartományokra, egész aTicino partjaiig". Ugyanolyan egyhangúan elismerte, hogy „haladók nélkül meg kell minden eszközt ragadniok, hogy a lázadáson Erdélyben saját erejükből és hacsak lehet orosz segítség nélkül úrrá legyenek". Azonban épp a szükséges „eszközökkel" volt baj. Az osztrák hadügyminisztérium meghívott képviselője lesújtó képet tárt a kormány elé a hadsereg tényleges állapotáról és annak akadályairól, hogy a magyarországi és erdélyi hadszíntérre jelentékenyebb erősítéseket küldjenek. „Bár az osztrák hadsereg állománya jelenleg 780 000 emberre növekedett —- szólt a felvilágosítás —, a Magyarországra és Erdélybe való bevonulásra aránylag csak kevés csapat áll rendelkezésre. Azon hadtestek közül ugyanis, amelyek nincsenek élvonalban, egy rész szolgálatra alkalmatlan, vagy még nincs felfegyverezve és kiképezve, avagy garnizon-szolgálatban (Bécs—Prága—Krakkó—Olmütz) nélkülözhetetlen, esetleg mint magyarországiakból állók, ebben a háborúban nem használhatók. Egyedül Olaszországban 10 000 a betegek száma, csak a hadtáp 35 000 embert vesz igénybe." A hadügyminisztérium képviselőinek jelentése szerint csupán arról lehetett szó, hogy Galíciából 6, legfeljebb 10 zászlóaljat menesztenek Erdélybe, és ezt is az tette lehetővé, hogy — mint erre hivatkozás is történt — „a lengyel határ mentén erős orosz hadtestek vannak összpontosítva". Az osztrák kormány tehát, nagy nekilendülése ellenére, hogy a magyarországi hadjárat vezetésében lényeges javítást eszközöljön, és annak hangoztatása mellett, hogy a külső segítséget lehetőleg mellőzni kell, mégsem szűnt meg továbbra is nagymértékben a cár indirekt segítségére építeni. A minisztertanács fenti ülése után Schwarzenberg késedelem nélkül a cári kormányhoz fordult : hozzák közelebb és koncentrálják csapataikat a galíciai határ mentén. „Ez eszköz lenne — volt az indokolása — azoknak a rossz-szándékú elemeknek a még nagyobb megfélemlítésére, akik hajlamosak, hogy a pillanatnyi körülményeket zavargások előidézésére használják fel."121 Valójában Schwarzenberg részéről ekkor már többről volt szó, mint csupán Galícia népének megfélemlítéséről a cári csapatok közelségével. A forradalmi mozgalmak alakulása Európában, de különösen a magyarországi és erdélyi fejlemények egyre határozottabb formában vetették fel a kilátástalanságát annak, hogy a Habsburg-dinasztia egyedül úrrá tudjon lenni a forradalmi 118 Medem—Nesselrode 1849. márc. 25. — АВПР. Канц. 1849. Д. 186. л. 229— 230; Id. ugyancsak Medem—Lüders 1849. márc. 25. Uo. Посольство в Вене. Varia 1847—56. Д. 4.1. Л. 27. 119 Erről részletesen beszámolnak Buol 1849. márc. 25., ápr. 1. és ápr. 6. jelentései. — St. A. W. Staatskanzlei. Pol. Arch. X. Bußland. Nr. 27a. 120 Kiemelés az eredetiben. 121 Medem—Nesselrode 1849. márc. 25. — Uo. Канц. 1849. Д. 186. л. 229—230. Modem e levél másolatát egyidejűleg elküldte Paskieviesnek is. Márc. 25-én Schwarzenberg utasította gróf Buol szentpétervári követet is a fenti kérés továbbítására a cári kormányhoz.
