Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURG О К ÉS A FORRADALMAK ELLENI CÁRI SEGÍTSÉG KÉRD ÉSE 577 tartó huza-vonának 1849 első felében ez volt a fő oka, és nem annyira elvi meggondolások, főképp nem Schwarzenberg részéről. ' Arra számítani ugyanis, hogy I. Miklós — bármennyire gyűlölte és rettegte a forradalmat—hajlandó lesz egy fegyveres intervenciónak egyoldalúan viselni az ódiumát, ily nagy horderejű vállalkozásba bocsátkozzék anélkül, hogy erre hivatalosan felkérték volna, természetesen a legnagyobb tévedés volt. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a cár a legszigorúbban ragaszkodik ahhoz, hogy az osztrák kormány, illetve maga a Habsburg uralkodó a leghivatalosabban kérje tőle a fegyveres segítséget, másképp azt megadni nem hajlandó.10 6 A cári birodalom segítségülhívását 1849 januárjában már egész konkrét formában vetették fel Bem erdélyi győzelmei és az a páni rémület, amelyet előidéztek. Ettől az időtől kezdve ez a kérdés többé le sem került a napirendről. Windischgrätz január 10-én az uralkodóhoz intézett felterjesztésében, ha diplomatikus formában is, de feltette a kérdést: „Vajon nem érkezett-e el az ideje annak, amikor a fejedelemségekben állomásozó orosz csapatok szomszédi segítségének igénybevételére fel lennénk jogosítva?"107 A magyarországi hadjárat kezdet i sikereitől elbizakodott Schwarzenberg ebben az időben „a császár és a minisztertanács nevében" kategorikusan elutasította ennek még a gondolatát is. „Minden kormánnyal megtörténhetik — válaszolta Windischgrätznek —, hogy lázadók ellen kell harcolnia; ez nem árt tekintélyének. Ha azonban idegen segítség igénybevételével leszögezi arra való képtelenségét, hogy a saját házában rendet csináljon, akkor bel- és külföldön elveszti minden hitelét."108 Ha diplomatikusabb formában is, de félreérthetetlenül elutasító választ adott a szentpétervári kormánynak is.10 9 Ez ugyanis Bem betörésének hírére, és Galícia katonai parancsnokának, Hammerstein tábornoknak- sürgős megkeresésére késznek mutatkozott csapatokat küldeni Bukovinába.110 A cári csapatok behívása Bukovinába még le sem került a napirendről, amikor segítségülhívásuk újból felmerült és megvalósulásra is került Erdélyben. Puchner tábornok, az erdélyi császári csapatok főparancsnoka még az új esztendő első napján nemcsak a kormánynak és Windischgrätznek tett erre irányuló javaslatot, hanem egyidejűleg közvetlen kapcsolatot teremtett a Havasföldet megszállva tartó cári orosz csapatok parancsnokával, Liiders tábornokkal is. Windischgrätz ezúttal is helyeselte a dolgot: az volt a véleménye, hogy „az idegen közbelépésnek már csak a diplomáciai úton való rendezése marad hátra".111 106 Annál is inkább, mort a cár hangsúlyozottan az 1833-as miinchcngrätzi és berlini megállapodást tartotta egy esetleges fegyveres beavatkozás „jogalapjának"; ezek pedig a fegyveres „segélynyújtást" a szorongatott kormány ilyen irányú kérésétől tették függővé. (Ld. Martens : i. m. 4.57—462. 1.) 107 Idézi Helfert : i. m. IV/2. 337—338. 1. 108 Uo. 338. 1. 109 Ld. Medem—Nesselrode 1849. febr. 11. — АВПР. Канц. 1849. Д. 186. л. 103— 104. Elutasító válasz ment Paskievicsnek ugyancsak. (Medem—Paskievics 1849. jan. 21. — Uo. Посольство в Вене. Varia 1847—1856. Д. 41. л. 23.) 110 Ld. Nesselrode—Medem 1849. jan. 20. — Uo. Канц. 1849. Д. 189. л. 298— 299; ld. ugyancsak Buol 1849. jan. 15. és 18. jelentéseit Schwarzenberghez. — St. A. W. StaatskanzleL Pol. Arch. X. Bußland. Nr. 27a. 111 Idézi Helfert : i. m. ÏV/2. 338. 1.
