Századok – 1960

Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556

564 AND ICS ERZSÉBET 1848 márciusának első felében ilyenképpen lázas levelezés folyt a szövetséges szentpétervári, bécsi és berlini udvar között. Titkos üzeneteket váltottak, bizalmas információkat cseréltek ki. Megszakítás nélkül folytak a legmagasabb szintű katonai megbeszélések; a hadi előkészületek összehangolása volt napirenden. A Habsburg-dinasztia nem kis reményeket fűzött mindehhez. „Együtt örvendeztünk — jegyezte be Zsófia főhercegnő március 4-én naplójába —-, hogy a politikai látóhatár végre kezd világosodni. Poroszország és Oroszország nagyon lojálisak irányunkban."4

2 A lázas igyekezettel kidolgozott terveket azonban mind halomra döntötte a forradalom győzelme március 13-án Bécsben, majd március 18-án Berlinben. A mit sem sejtő cár ugyan még március 14-én arról értesítette „testvérurát", a Habsburg uralkodót, hogy elküldi hozzá szárnysegédjét, Berg tábornokot a célból, hogy a bécsi kabinettel „megállapodjék azokban a katonai rendszabályokban, amelyeket a franciaországi forradalom teremtette helyzet súlyossága szükségessé tesz",43

azonban a gyökeresen megváltozott helyzetben fegyveres fellépésről a győzelmes forradalmi mozgalmak ellen természetesen szó sem lehetett. A cári Oroszország elszigetelten állott szemben a forradalmi Európával. Ausztria és Poroszország — Miklós cár szövetségesei évtizedek óta — a forradalom árját nemcsak hogy nem voltak képesek feltartóztatni, hanem az magával ragadta őket is. Miklós cár 1848 márciusában a forradalmak tervbe vett fegyveres lerohanása helyett kénytelen volt egy harcias kiáltványnyal beérni.4

4

Támadó fellépéséről az adott körülmények között nem lehetett szó, inkább a védekezésre kellett gondolnia. Védekezésre nemcsak esetleges külső támadással, hanem méginkább saját népeinek egyre nagyobb arányokat öltő forradalmi megmozdulásaival szemben.4

5 * Gróf Nesselrode orosz államkancellár és külügyminiszter a forradalom győzelmét Ausztriában „a legnagyobb politikai szerencsétlenségének nevezte, amely kormányát érhette „a népek és a kormányok történelmének ebben a rettenetes korszakában".46

Metternich bukása ós kényszerű menekülése nem kis megrázkódtatást idézett elő Szentpétervárott. „Ausztriát és engem kettős veszteség ért — írta Miklós cár Metternichnek hozzá intézett búcsúlevelére. — Hazája Önben olyan államfórfiút veszt el, aki elsőnek ragadta ki a mélyből és harminc esztendőn át a politikai nagyságnak azon a magaslatán tartotta, amelyre saját maga emelte fel. Ami bennünket illet, számunkra Önnel a kapcsolatoknak, eszméknek, érdekeknek és a közös cselekvésnek egész rend« 42 Fr. Reinöhl : Aus dem Tagebuch der Erzherzogin Sophie (Historische Blätter, Wien. 1931. IV. Heft, 117. 1.). 43

I. Miklós —V. Ferdinánd 1848. márc. 14. — АВПР. Канц. 1848. Д. 7. л. 14. 44

Miklós cár 1848. márc. 26-i kiáltványát az európai forradalmi mozgalmakkal kapcsolatban közli Murhard (Martens) : Nouveau recueil général de traités . . . XI. köt. Gottingue. 1863. 432—433. 1. 46

Az 1848 tavaszán a cári birodalomban, főképp a nyugati tartományokban egyre nagyobb méreteket öltő paraszti megmozdulásokat és nemzeti szabadságmozgalmakat a legrészletesebben. А. С. Нифонтов tárta fel „Россия в 1848. году" с. munkájában a politikai rendőrség (a hirhedt HI. ügyosztály) titkos adatai, a kortársak feljegyzései és az egykorú sajtó alapján. 46

Nesselrode—Meyendorf 1848. márc. 21. Közli Nesselrode : Lettres et Papiers . . . IX. köt, 70. 1.