Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 559 „Az osztrák állam széthullását" Marx és Engels az európai haladás alapvető követelményének tartották,1 4 és a forradalmi mozgalmak győzelmétől a Habsburg-ház uralmának megdöntését várták, mint amely „kezdettől fogva a barbárság, a megcsontosodás, a reakció képviselője volt Európában".« A Habsburg-Lotharingiai dinasztia az évszázadok folyamán sokkal nagyobb kormányzási tapasztalatra tett szert, semhogy ne lett volna tisztában azzal a „veszedelem"-mel, amely fenyegette. A harmincas évek elején a félelme attól, hogy a forradalmi szellem úrrá lesz az ő tartományaiban is, olyan nagy volt, hogy minden egyéb meggondolást, nevezetesen Ausztria hatalmi érdekeit is a Balkánon, háttérbe szorította. „A júliusi forradalom következményei arra késztették Ferenc császárt — írja Springer —, hogy teljesen elfeledkezzék az orosz politika aggasztó törekvéseiről. Azok a monarchikus rendszer alapjait fenyegették, amíg ezek legfeljebb egyes érdekeket sértettek. Bármi áron arra törekedett, hogy létrejöjjön az északi udvarok újraegyesülése, és újra megteremtődjék a régi szövetség, amely egyedül biztatott menekvéssel, legalább a közvetlen veszedelemben."1 6 Ennek az „új szentszövetség"-nek a létrejötte és tulajdonképpeni szerepe, különös módon, nagymértékben elkerülte a magyar történettudomány figyelmét. Minthogy „az északi hatalmak"-nak — ahogy Oroszországot, Poroszországot és Ausztriát ebben az időben nevezni szokták — az új tömörülése a továbbiak folyamán végzetesen kihatott Magyarország sorsára, nevezetesen az 1848—49-es magyar forradalom és nemzeti szabadságharc kimenetelére, szükségesnek tartjuk célkitűzéseire részletesebben kitérni. Az 1833. évi münchengrätzi és berlini tanácskozások eredményeit összegező konvenciók „a szent és oszthatatlan Szent Háromság nevében" kimondták, hogy „Őfelségéik, az osztrák császár, a porosz király és Összoroszország császára megtárgyalván azokat a veszélyeket, amelyek továbbra is fenyegetik Európának a közjog és a szerződések, nevezetesen az 1815. évi szerződések által megállapított rendjét, egyhangúlag elhatározták, hogy megerősítik a konzervatív rendszert, amely politikájuknak vitathatatlan alapjait képezi". Továbbá: „Az osztrák, a porosz és az oroszországi udvar elismeri, hogy minden független uralkodónak joga van belső zavargások esetén ugyanígy mint külső veszély esetén, bármelyik más független uralkodót segítségül hívnia." A szerződő felek kötelezték magukat, hogy e célre megfelelő katonai erőt biztosítsanak, s megegyeztek a fegyveres segélynyújtás anyagi feltételeiben is. A megállapodások azt is előírták, hogy a szóban forgó három kabinet „a zavargások szítóit" kölcsönösen kiszolgáltatja egymásnak. Külön cikkely szögezte le, hogy a szerződő felek kötelesek az egyezményt a legteljesebb mértékben titokban tartani.17 A megállapodásokat közös hadgyakorlatok követték.1 8 14 Marx—Engels : Válogatott művek. Bpest, 1949. П. köt, 327—328. 1. 16 Marx—Engels : Сочинения. IV. köt. 427. 1. 16 A. Springer : Geschichte Österreichs seit dem Wiener Frieden 1809. Leipzig. 1863. I. köt, 433. 1. L. ugyancsak Talleyrand : i. m. 12. 1.; Щербатов: Генераль фельдмаршал Князь Паскевич. Его жизнь и деятельность. Ст.-Петербург 1896. б. köt. 10. 1.; История дипломатии. Москва. 1941. I. köt. 415. 1. 17 A münchengrätzi és berlini szerződések teljes szövegét (franciául és oroszul) közi) Martens : i. m. 457—462. 1. A berlini szerződés szövege németül közölve: Aus Mittermch's nachgelassenen Papieren (a továbbiakban N. P), Wien 1881—1884 V. köt. 526—528.1. Magyarul közli Horváth Jenő, tévesen a münchengrätzi szerződésnek
