Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
528 FÜGEDI ERIK i ország tényleges politikai és gazdasági helyzetével tisztában voltak. A Hipolit által „exportált" magyar aranyforint aránya tehát nem tartható túlzottnak. Kováts Ferenc évi 300 000 forintra becsülte középkori külkereskedelmünk nyugati részének passzivitását, melyet a középkori Magyarország értékálló aranyforinttal egyenlített ki.17 1 Kováts becslését Paulinyi Oszkár az egész országra nézve évi 400 000 fl-ra helyesbítette.17 2 Ennek az összegnek kereken fél százaléka jutott egyedül az esztergomi érsekségre. Ez a 0,5% a minimális részesedést fejezi ki, mert ha emellett még a pápai adót és az alkalmazottak által kivitt forintértéket is tekintetbe vesszük, akkor az arány sokkal magasabbra, kereken l%ra tehető. A pápai adó értékét pontosan ismerjük, két esztendő alatt 7530, — fl volt. Ezt az összeget ugyan nem kellett minden esztendőben befizetni, tehát nem számíthatjuk bele Hipolit udvarának a magyar aranykivitelben való részesedésébe, rá kell azonban mutatnunk arra, hogy ezen a címen is jelentékeny összegeket vontak ki az országból. Л pápai adó pontosan ismert nagysága mellett ismeretlen marad annak az összegnek nagysága, amely az alkalmazottak bére formájában vándorolt ki külföldre. És itt per analogiam Perotto Vesach esetére kell hivatkoznunk.Láttuk, hogy amikor visszatért Olaszországba, akkor birtokait pénzzé tette és nyilván magyar aranyforintot vitt haza. Ha nem is tudjuk megmondani, hogy Hipolit közvetlen olasz kísérete mekkora összeget vitt ki, biztosra kell vennünk, hogy ilyen kivitel a valóságban létezett. Összefoglalóan tehát azt kell megállapítanunk, hogy 1489-ben az érsekség kiadásainak egyharmad része aranyforint formájában külföldre vándorolt. Az egyharmados arányt ebben az esztendőben a magas pápai adó határozta meg, más esztendőkben 13% körül mozoghatott ez az összeg, amely a magyar aranyforint évi exportjának kb. 0,5%-a volt. Hipolit jövedelmének második harmadát a belföldi eredetű áru beszerzésére fordította. Ennek a tekintélyes összegnek megoszlása a következő: A mezőgazdasági nyerstermények aránya megdöbbentően magas. Ha nem lennének közvetlen adataink a földesúri árutermelés hiányára vonatkozólag, akkor egyedül ebből az arányból is arra kellene következtetnünk, hogy az érsekség minden élelmiszert és takarmányt készpénzért volt kénytelen megvásárolni. Amikor a tizedbérlők vizsgálatánál rámutattunk arra, hogy a XV/XVI. század fordulóján a mezőgazdasági nyerstermények forgalma fellendült, nem beszéltünk arról, hogy mi okozta ezt a fellendülést. Most Hipolit kiadásainak tükrében azt kell mondanunk, hogy a fellendülésben szerepet játszhatott a feudális főurak szükségletének növekedése is. Bár a feudális udvari kíséret nem volt új találmány, de a királyi udvar mintájára létszámában megnövekedett. A kíséret létszámának növekedése és a változott életformával együttjáró vendégeskedés fokozta a mezőgazdasági termények szükségletét. Ez a fokozódás nem volt egyedüli oka, nem is legfőbb oka, de egyike lehet a 171 Kováts F. : A magyar arany világtörténeti jelentősége. 172 Magyar Művelődéstörténet II. 170—171. 1. Mezőgazdasági nyerstermények ára 4 238,48 fl Nyerstermékek beszerzési költsége 695 28 ,, Iparcikkek beszerzési költsége 1 301,71 ,, 68,0% 11,1 „ 20,9 „ Összesen: 6 235,47 „ 100,0 „
