Századok – 1960

Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505

AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VJÉGÉX II. 525 Adósságnak nem csak ezen a számlán volt nyoma. A „régi", még Cesare Valentini idejében keletkezett adósságok részletfizetését külön számlán vezették. Sajnos az adósságok teljes összegéről szemérmesen hallgat a számadáskönyv, csupán a „tartozik" oldalon jegyezték fel a ténylegesen kiegyenlített összeget, 1489-ben 212,04 fl-t, 1490-ben csupán 4,— fl t. Az 1489 — 1490. évi gazdálkodás ismeretében alig hihető, hogy ez lett volna minden. A vár lőszerkészletének számlája ugyanolyan vegyes összetételű, mint amilyen a rendkívüli kiadásoké. Bár salétrom is szerepel rajta, de ezenkívül ón- és kristálykupa beszerzése, egy bronzmozsár javíttatása, hajók és kocsik vétele, a kertész részére eszközök vásárlása, sőt a matrachoz való gyapjút mosó és osztályozó munkások bére is itt szerepel. A hordók készítéséért és főképpen kötéséért 1489-ben 30,69 fl-t fizetett ki az érsekség a pozsonyi ház költségében elszámolt összegen felül. 9. A kiadások általános jellemzése Ha az olvasó átrágta magát az előző fejezetekben tárgyalt kiadások hoszszadalmas, széteső és sokszor pozitivista jellegű adathalmazán, joggal hiányolja majd az érseki bevételek ismertetésénél alkalmazott módszerünket, bizonyos kérdések történeti fejlődésének ismertetését és főképpen a strukturális vizsgálatot. Mentségünkre szolgáljon, hogy a kiadások számlái és tételei valóban nem alkotnak olyan összefüggő, logikailag csoportosítható kérdés-sorozatot, mint a bevételek, és az élet apró jelenségeinek tömegében nem mindig könnyű felismerni a mozaikszerű darabkákat összefoglaló strukturát. Ezért most is a bevételek struktúrájából kell kiindulnunk. A bevételek egyik jellemző vonása a földesúri árutermelés majdnem teljes hiánya. Az érsek nem termelt gabonát, nem tenyésztett vágóállatokat, nem műveltetett szőlőket és nem voltak saját kezelésben halastavai. Ennek következtében pénzért — mégpedig sokszor készpénzért — kellett megvennie a széna kivételével mindent, amire sajátmaga és személyzete ellátására szüksége volt. Az ellátás megvásárolt cikkei pedig nyilvánvalóan drágábbak voltak, minta saját termelésű áruk. A pozsonyi tizedbor önköltségi áron a legrosszabb esetben 5,— fl-jába került az érseknek, az Esztergomban vett esztergomi borért pedig hordónként 6,37 fl-t fizetett. így nem csodálatos, hogy a mezőgazdasági termékekért Hipolit udvara 1489-ben nem kevesebbet mint 4238,48 fl-t fizetett ki, teljes kiadásának 18,8%-át. A földesúri árutermelés hiánya még a bevételek struktúráját jellemzi, a reneszánsz udvartartás túlméretezett volta azonban már a kiadások struktúrájának lényegére hívja fel a figyelmet. Az esztergomi érsekeknek már Hipolit előtt is volt házuk Budán és Pozsonyban. Hipolit ezt még a bécsi rezidenciával toldotta meg, és mindhárom helyen állandó személyzetet tartott . A személyzet — különösen pedig az, hogy a közvetlen kíséret jelentős része unos untalan Bécsben vagy Budán tartózkodott — megnövelte nemcsak a szállítási, hanem a fenntartási költségeket is. Az udvartartás személyzete mindenképpen túlméretezett volt. Nem a birtokigazgatás, nem is a fegyveres kíséret létszáma volt magas, hanem a Ferrarában toborzott olasz tisztviselőké, akik kizárólag az udvar fényének emelésére voltak hivatva, semmiféle produktív munkát nem végeztek. Ezeknek az embereknek nemcsak ellátását kellett fedezni, hanem évi viszonylatban