Századok – 1960

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 466

KRÓNIKA 467 ténésznapok jelentőségét, s bejelentette, hogy a megyei és a városi tanács a történészek munkáját mind erkölcsiekben, mint anyagiakban a jövőben még hatékonyabban kívánja támogatni. A történésznapok első programpontja a felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére megrendezett tudományos ülés volt. A főclőadást „Pártharcok és tömegmozgalmak a felszabadult Magyarországon 1946 őszén" címmel Lackó Miklós, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa tartotta. Lackó Miklós előadása a felszabadulás utáni osztály- illetve pártharcoknak azt a fontos szakaszát elemezte, amely közvetlenül az 1946 augusztusi stabilizációt követte, s amely nagymértékben előrevitte a baloldali erők végleges fölülkerekedését a feudális-burzsoá ellenforradalmi csoportokkal szemben. Előadása meggyőzően mutatta, hogy felszabadulásunk körülményei hogyan torlaszolták el a restaurációs törekvések útját és biztosítottak kedvező előfeltételeket népi demokratikus átalakulásunk végleges győzelméhez. Előadása bevezető részében Lackó Miklós rámutatott, hogy hazánk felszabadulása a magyar történelem legnagyobb és legmélyebben ható sorsfordulója volt. Ezt követően a felszabadulás utáni évek belpolitikai eseményeibei foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a Kommunista Pártnak a nép érdekeit szolgáló, jövőbe mutató politikájával a burzsoázia, a koalíció jobbszárnya semmilyen konstruktív tervet nem tudott szembeállítani: csupán a múlt reakciós hagyományaiból és a népi demokrácia pillanatnyi nehézségeiből igyekezett magának politikai tőkét kovácsolni. A kisgazdapárti jobbszárny reakciós tömegmozgósítási kísérletei azonban — mutatott rá az előadó — végeredményben éppen az ellenkező hatást értékel: óriási felháborodást váltottak ki nemcsak a kommunista, de a szociáldemokrata tömegekben is, s a baloldali erők összefogását segítették elő. A továbbiakban Lackó Miklós ismertette a Kisgazdapártban, a Szociáldemokrata Pártban és a Parasztpártban — a baloldali erők aktivizálódásának hatására — végbemenő polarizációs folyamatot, s rámutatott arra, hogy a koalíciós pártok jobboldalának háttérbe szorulásában, illetve a balszárnyak előretörésében döntő szerepük volt maguknak a munkás- és szegényparaszti tömegeknek. Az 1946 őszi pártharcok és tömegmozgalmak pozitív hatása erőteljesen megmutatkozott a Kommunista Párt közvetlen befolyásának növekedésében. Az erőknek ezt az eltolódását tükrözték többek között az 1947 elején megtartott üzemi bizottsági választások. Míg ugyanis az 1946 elején lezajlott választásokon éppen a legnagyebb gyárakban a szociáldemokrata jelöltek jutottak — bár nem jelentős — többséghez, 1947-re megfordult a helyzet: a munkások többségükben kommunista üzemi bizottságokat választottak. Előadása második felében Lackó Miklós az ország külpolitikai helyzetével és a párizsi békeszerződés kérdésével foglalkozott. M. Somlyai Magda, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa a legkorábban felszabadult országrészek — Tiszántúl és Észak-Magyarország — nemzeti bizottságainak, továbbá termelési és földigénylő bizottságainak tevékenységéről tartott korreferátumot. Mint rámutatott, e területek nemzeti bizottságainak tevékenysége elsősorban azért roppant tanulságos, mert felszabadulásuk időpontjában, 1944 őszén, még nem volt szervezett központi hatalom, s így a,néptömegek történelemformáló szerepe a keleti-északkeleti országrészekben különösen erőteljesen nyilvánult meg. A felszabadulást követő napokban — mondotta — nyomban széles népi tömegmozgalom bontakozott ki: a Tiszántúlon, valamint az északi megyék városaiban és falvaiban azonnal létrejöttek a helyi munkás- és paraszttanácsok, különböző elnevezésű bizottságok — az első népi szervek — azzal a célkitűzéssel, hogy nem várva a lassabban kiépülő felső irányításra, helyileg megkezdjék a rend helyreállítását, a demokratikus átalakulás végrehajtását és biztosítását. Ebben a vonatkozásban idézte többek között Miskolc példáját, ahol az Ideiglenes Nemzetgyűlés közeli megválasztásának hírére szinte órák alatt mozgásba jött a város, s az ipari munkásság tömeggyűlése már 1944. december 17-én nagy tetszéssel fogadta el a Függetlenségi Front országos programját, illetve szentesítette a nemzeti bizottság képviselőválasztását. A következő hozzászóló, Deák Gábor, közgazdasági technikumi tanár, a Társulat Eszakmagyarországi Csoportjának titkára a munkásmozgalmi kutatás eredményeinek felhasználásával foglalkozott a közép- és általános iskolai történelemtanításban. Külföldi pedagógiai szakirodalomból vett idézetekkel támasztotta alá meggyőződését, hogy a helyi adatok felhasználása és a tananyagban való kellő arányú érvényesítése a munkásosztály múltbeli helyzete vonatkozásában is mennyire élményszerűvé teszi a tankönyvek sokszor sablonosnak tűnő megállapításait. Ezután Zádor Tibor tanár, a Borsod megyei TIT történelmi szakosztályának elnöke a miskolci ős diósgyőri munkásmozgalom kutatása során felvetődő elvi és módszertani kérdésekkel foglalkozott. Behatóan elemezte azt a feltűnő jelenséget, hogy az állami kezelésben levő diósgyőri vasgyárban dolgozó munkások szocialista tudata a XX. század 30*