Századok – 1960
Szemle 438
SZEMLE 439 lalkozik a hellenisztikus és a római tudományossággal. A harmadik rész teljes egészében a középkori tudomány fejlődését tárgyalja és sorrendben a periferikus vidékek tudományától halad az európai tudomány irányában. Tárgyalja a prekolombiánus Amerika, az arab világ, a középkori India és Kína, majd Bizánc tudományos tevékenységét, a középkori héber tudományosságod, majd körülbelül száz oldalon foglalkozik a nyugati keresztény országok tudományával, amelyet az antik világból átvett tudásanyag kapcsán az ókori tudománnyal állít szoros viszonyba. Vázolja az Iszlám tudományosságának a feudális Nyugat-Európára gyakorolt hatását, amely nagyrészt a kordovai kalifátuson keresztül szivárgott a középkori európai egyetemekre. Az utóbbiak szerepének tekintélyes rész jut . A mutatókkal és irodalomjegyzékekkel bőven ellátott munka csupán a természettudományok fejlődésével foglalkozik. Victor-L.? Tapié : Baroque et classicisme. Paris, Libraire Pion. 1957. 385 1. (A barokk és a klasszicizmus) A neves francia tudós három részre osztotta munkáját. Az elsőben a barokk művészet kialakulásának körülményeit ismerteti és tárgyalásának középpontjába Bernini és Borromini hatását és tevékenységét állítja. A második részben érdekes fejezet foglalkozik a barokk és a klasszicizmus közti korszak franciaországi művészeti irányzataival, külön fejezet szól Bernini párizsi működéséről és a francia barokk és klasszicizmus ismérveiről. A harmadik fejezet a közép-európai (cseh) és az oroszországi barokkal foglalkozik és a kelet-európai szakértő számára is számos új vonással gazdagítja a művészettörténeti ismereteket. Az utolsó fejezetben a „baroque colonial" kérdéséről olvashatunk főként latin-amerikai példák kapcsán. Edward Mead Earle (szerk.) : Makers of modern strategy. Military thought from Machiavelli to Hitler. Princeton, University Press. 1952. XI, 553 1. (A modern stratégia alkotói. A katonai gondolkodás Machiavellitől Hitlerig) A tanulmánygyűjtemény több amerikai, német és francia szerző hadtörténelmi értekezését tartalmazza a XVI — XVIII. századi stratégiai elvek kialakulásától a XIX. századi klasszikusokon (Jomini, Clausewitz) keresztül a XX. század derekáig. A tanulmányok közül megkülönböztetett figyelmet érdemel H. Rothfels Clausewitz-tanulmánya, Sigmund Neumann értekezése Marx és Engels hadtörténeti koncepcióinak és a szocialista forradalom elméletének összekapcsolódásáról és II. Speier Ludendorff-elemzése. Éventail de l'histoire vivante. I—II. Paris, Armand Colin. 1953. 452; 468 I. (Az élő történelem körképe) A Lucien Febvre-nek ajánlott emlékkönyv szokatlan címe mögött komoly történelmi, nyelvészeti, földrajzi, gazdaság-1 örténeti, szociológiai és néprajzi tanulmánygyűjtemény húzódik meg, amelyet neves francia tudósok készítettek néhány olasz és amerikai tudós közreműködésével. Az érdekesebb történelmi tanulmányok közül kiemelhetjük John Nef-ét az ipari civilizáció problémájáról, Elie Lambert-ét a középkori régészet módszertanáról G. Friedmannét, amelynek címe „Heidegger és a haladás eszméjének válsága a két világháború között". Az első kötet figyelemreméltó tanulmányai között találhatunk még egy, a földrajz és a történeti statisztika viszonyáról szóló értekezést (Pierre Vilar), egy északafrikai történelemmel és földrajzzal foglalkozó munkát Jean Despois tollából, René Baehrel tanulmányát, amely az árkérdés történeti kutatásának metodológiájával foglalkozik, Th. Monglond asszonyét Huizinga utolsó éveiről, Pierre Renouvin értékelését az angol-francia „entente cordiale"-ról, R. Montagne munkáját az észak-afrikaiak franciaországi kivándorlásáról. A második kötet munkatársai között találhatjuk A. Saporit, aki Cosimo Medici korának egy firenzei gazdaságtörténeti adalékát publikálta. Külön figyelmet érdekel ebben a kötetben Gaston Zeller tanulmánya Metz városának kapitalista kereskedőiről a XVI. században, F. Mauro írása Lisszabon XVII. századi pénzügyeiről és gazdasági konjunktúrájáról. A többi tanulmány jórészt még apróbb részletkérdéseket tárgyal.