Századok – 1960

Történeti irodalom - Im Reiche des Goldenen Apfels (Ism. Benda Kálmán) 428

428 TÖRTÉNETI IRODALOM IM REICHE DES GOLDENEN APFELS. DES TÜRKISCHEN WELTBUMMLERS EVLIYA CELERI DENKWÜRDIGE REISE IN DAS Gl AU RENLAND UND IN DIE STADT UND FESTUNG WIEN, ANNO 1665 Übersetzt, eingeleitet und erklärt von Richard F. Kreutel (Graz—Wien—Köln, Verlag Styria. 1957. 290 1. Osmanische Geschichtsschreiber, Rd. 2) AZ ARANYALMA BIRODALMÁBAN. EVLIYA CSELEBI TÖRÖK VILÁGJÁRÓ EMLÉKEZETES UTAZÁSA A GYAUROK ORSZÁGÁBA, BÉCS VÁROSÁBA ÉS VÁRÁBA 1665-BEN Az „Oszmán Történetírók" sorozatának ez a 2. kötete Evlia Cselebi Bécs váráról és városáról, „a németek arany almájá"-ról szóló útleírását közli német fordításban. Evlia az 1665-ös ünnepélyes török követséggel Kara Mehmed pasa kancellárjaként járt a császárvárosban, s naplószerű útleírásában a keleti mesékre emlékeztető színes képet fest küldetésük hivatalos eseményeiről, az udvari ceremóniákról, a városról és annak életéről. Evlia írása — csakúgy, mint a kiadvány függelékében közölt Mehmed pasa hivatalos jelentése — Kalácson Imre fordításában magyarul már a század elején megjelent (Török történetírók IV. k.), de a magyar kutató számára is újat mondanak Krcutel történeti, nyelvészeti és filológiai szempontból egyaránt kitűnő és részletes jegyzetei. A bevezetés élvezetes, kerek előadásban jellemzi az oszmán történetírást és benne Evlia munkásságát , rámutatva mesélő kedvéből fakadó tódításaira, sőt füMentéseire is. Kár, hogy Kreutel nem szól Evlia tudatos, részben nacionalista, részben politikai jellegű ferdítéseiről, hazugságairól, amelyek az általa írottak történeti forrásértékét eleve kétségessé teszik, s amiről — az oszmán történetírók általános forráskritikai vizsgálatával kapcsolatban — éppen az itt közölt rész alapján részletesen írt Szekfü Gyula egyik legjobb tanulmányában (Kútfőkritikai tanulmány a hódoltságkorabeli török történetírókról. Török történetírók V. k. Bpest. 1916). Azt viszont túlzásnak érezzük, hogy Kreutel szerint nem bizonyítható, Evlia tagja volt-e valóban a török követségnek, azaz kérdéses, hogy munkáját nem mások elbeszélése nyomán írta-e. Sok egyéb érv mellett magában az, hogy a császári élelmezési biztos listáján Evliát is megtaláljuk (Török történetírók V. k. 13. 1.), minden kétségünket eloszlathatja. Ahogy az elmondottak is bizonyítják, kár, hogy a magyar kutatások- eredményeit, nyilván nyelvi okokból, nem ismeri eléggé a szerző. (Ez lehet a magyarázata néhány, a bevezetésben található tévedésnek is: Zrínyi Miklóst összekeveri Zrínyi Péterrel; Kőszeg várát Stájerországba rakja; a vasvári békében pedig Érsekújvárt és Novigrádot juttatja a töröknek.) Kreutel a szakembert és az érdeklődő olvasót egyaránt kielégítő csinos kiállítású publikációja fel kell hogy vesse bennünk a kérdést: nincs még itt az ideje, hogy Evlia Cselebi magyarországi utazásait, a teljesen elfogyott és antikváriumi ritkaság számba menő régi kiadás nyomán, a tudomány új eredményeivel kibővítve, magyarul újabb kiadásban adjuk közre ? Azt hisszük, nagy könyvsiker volna és a tudomány is hasznát venné. BEND А К ALMÁN CSATÁRI DÁNIEL: MAGYAR—ROMÁN KAPCSOLATOK (Történelmi vázlat. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1958. 294 1.) Már régen időszerű volt, hogy a magyar és román nép kapcsolatának mindig aktuális kérdéséről egy, a két nép haladó történetírásának eredményei alapján készült mű adjon számot. Csatári Dániel könyve kéziratban már évekkel ezelőtt készen volt, ily jellegű könyv megjelenése azonban, ahogy sohasem elég korai, nem lehet késői sem; sőt a késedelemből előny is származhatik: új szempontok mérlegelése is szerepet játszhatik az anyag végleges összeállításában. A mű — mint ezt alcíme is mutatja, bevezetése is kifejti — nem lép fel a teljesség igényével. Nem foglalkozik a két nép kapcsolatának kulturális, szellemi, társadalmi és gazdasági oldalával, mivel ezen a téren — igaz, sok esetben kifogásolható politikai alapszemlélettel — korábbi, hasonló jellegű munkálatok nagyjából elvégezték az elsőrendű feltárás és feldolgozás munkáját. Nem volt szerzőnek arra sem módja, hogy minden eset-