Századok – 1960

Történeti irodalom - Degler; Carl N.: Out of our Past (Ism. Solt László) 425

426 TÖRTÉNETI IRODALOM Illúziókra épült és éppen ezért, véleménye szerint, semmivel sem vitte előre a kérdés megoldását a populista párt megalakítása, vagyis a farmernek az a kísérlete sem, hogy a politika révén keressen gyógyulást bajaira. „Sajnos, — írja Degler — igen sok érzelgősséget pazaroltak az 1896-os populista-demokratikus vereség lefestésére és igyekeztek azt úgy ábrázolni, mint a farmer utolsó nagy szembefordulását az ipari ós finánchatalom túlsúlyban levő, könyörtelen erőivel" (333. 1.). Valójában, 1896 az „agrár mitkosz" végvonaglása volt. Egyben, Degler szerint, az a történelmi pillanat, amikor a farmer nagykorúvá vált és üzletember lett. Ez a „kapitalistává érett' farmer a következő évtizedekben jobb meghallgatást is tudott biztosítani magának az „üzleti szellemű" Amerikában. A farmer „urbanizációja" ugyanakkor azt is megmutatja, hogy mennyire „naiv és irreális" volt a Néppártnak az a törekvése, hogy a farmert összehozza a városi munkássággal, hogy bizonyos munkás—paraszt összefogást alakítson ki (334. 1.). A város és a gyár „új világával", a XX. század elejére felnövő munkásosztállyal kapcsolatban erősen előtérbe kerül Degler munkájában a munkáskérdés ós az egyházak viszonya. Ezzel foglalkozik könyvének „Jézus kontra Ricardo" című részlete. Az ilyen irányú érdeklődés összefügg ennek a történetírói irányzatnak a társadalmi ellentétek, konfliktusok természetéről, kiegyenlíthetőségéről vallott felfogásával, és azzal a koncepciójával, hogy ebben a „paeifikálási" munkában jelentős feladatok hárulnak az egyházakra. A polgárháború után, mint Degler megállapítja, erős visszaesés következett be a tömegek vallásos érdeklődésében, a munkáskerületekben üresen álltak a templomok, három erősen iparosodott állam — New York, Massachusetts, California — enyhítette, vagy teljesen elhagyta a vasárnap megünneplésére vonatkozó törvényeit. Az 1880-as évek közepén elsősorban a protestáns egyházaknak arra a félreérthetetlen következtetésre kellett jutniok, hogy elvesztették bázisukat a munkások körében. Degler, miután megállapítja, hogy rövidlátók voltak azok az egyházi emberek, akik a munkásosztálynak a protestantizmustól való elidegenedését valamiféle „emberi romlottságnak" bélyegezték, részletesen vázolja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az egyházak a következő évtizedekben a tőke és munka viszonyának megjavítására, a munkásosztály megnyerésére tettek. Az eszközök: a Vanderbiltek és más nagy adakozók pénzén az „institutionalís" egyház kialakítása, az egyház keretén belül sport, irodalmi előadások, jótékonyság és különböző egyéb juttatások, lehetőségek megszervezése —• ós az ezt kiegészítő, a társadalmi rend „krisztianizálását" hirdető propaganda. (Pontosan ezt a címet is viseli az ilyen irányú irodalom egyik reprezentatív kötete: Walter Rauschenbusch: Christianizing the Social Order, 1912.) C. Degler a munkáskérdés ós az egyházak kapcsolatára vonatkozó fejtegetéseit a következő, igen egyértelmű végkövetkeztetéssel zárja: „Ahelyett, hogy »opium volna a népnek«, ahogy Marx Károly a vallást nevezte, az egyházak az ipari Amerikában tudatosan a szegények és elnyomottak oldalára álltak és arra törekszenek, hogy mindenki részére biztosítsák a társadalmi igazságot. Ezzel a tevékenységükkel félelmetes akadályt állítottak a szocializmus útjába az Egyesült Államokban" (348. 1.). Ezek tehát Degler művében a konzervatív történeti módszer világnézeti alapjai. Mint már jeleztük, Degler könyvének igen pozitív vonásai közé tartozik a négerek helyzetének, a néger kérdésnek a tárgyalása. Degler ennek vizsgálatában következetesen demokratikus álláspontot képvisel, — annak az elvi tételnek az alapján, hogy a néger rabszolgaság, de a diszkrimináció is ellenkezik az amerikai egyenlőségi eszmékkel (161.1.). Kimutatja — többek között a néger dalok érzelmi világára utalva —-, mennyire hazugok azok az elméletek, melyek a négernek rabszolga helyzetével való elégedettségét bizonygatják (170. 1.), érdekesen világítja meg, hogy mennyire vigasztalan, sötét volt a XIX. század közepén, a polgárháborút megelőző szakaszban a szabad négerek helyzete, kik hozzájutottak a szabadsággal együttjáró minden felelősséghez, annak minden privilégiuma, előnye nélkül (172. 1.), és hogy mennyire károsak a néger képességek inferioritásáról vallott helytelen nézetek, melyek a mai Amerikában, a ma is érvényesülő néger diszkriminációt erősítik és továbbra is konfuzussá teszik e kérdésben az amerikaiak gondolkodását (174. 1.). Igen erős vád a polgárháború utáni Egyesült Államok négerpolitikáját illetően Deglernek az a megállapítása, hogy az északi győzelmet, a néger felszabadítást fokozatosan, az egész országban a déli szemlélet, a déli módszer „békés" térhódítása, a négerek kasztszerű elkülönítése követte. Ennek bekövetkeztét elsőrendűen az Észak bátorító magatartása tette lehetővé. Tételének igazolására Degler a Legfelső Bíróság néhány jellemző határozatát (Civil Rights Cases, 1883; Plessy v. Ferguson) és különböző, e korból származó északi véleményt vonultat fel (233—237 1.). Végül utalunk még Degler művének a , .harmadik amerikai forradalmat", az 1929— 33-as válságot tárgyaló (bizonyos vonatkozásban, elsősorban a roosevelti politika értéke-