Századok – 1960

Történeti irodalom - Bullock Alan: Hitler. A Study in Tiranny (Ism. Ránki György) 420

TÖRTÉNETI IRODALOM 421' tővé, hogy Hitler életének legjelentősebb szakaszát, a háborút tárgyalja, s nem férhetett hozzá a korszak dokumentumaihoz sem. Ebből a szempontból Bullock könnyebb helyzetben volt, hiszen egységében láthatta Hitler életművét, s rendkívül gazdag iratanyagra is támaszkodhatott. Bullock jól is élt ezzel a lehetőséggel. Nem tévesztve szem elől az egészet, rendkívül gazdagon ábrázolja a részleteket. A pszichológiai és társadalmi elemzés sem hiányzik a könyvből, s az apró megfigyelések, nagy összefüggések ábrázolása jól egészítik ki egymást. Egészében tehát olyan könyvet olvashatunk, mely joggal sorolható a polgári életrajzirodalom nívós alkotásai közé. Ez azonban távolról sem jelentheti azt, hogy szemléletével mindenben egyetérthetünk. Nem beszélve itt a személyiség történelmi szerepének a marxizmustól eltérő általános felfogásától — sok konkrét kérdésben is egyoldalúnak tarthatjuk beállítását. A szerző Hitler életét három nagy részre tagolja, Igyfa könyv első része — amely a „Pártvezér" címet viseli — születésétől a fasizmus hatalomrajutásáig tárgyalja Hitler életét. Adolf Hitler, Alois Schicklgruber (Hitler) harmadik házasságából született 1889-ben egy ausztriai kis városban, Braunauban. Apja kis vámtisztviselő, fiát is hasonló pályára szánta. A meglehetősen közepes képességű Hitler, miután sikertelen kísérletet tesz a Képzőművészeti Akadémiai felvételre, 1909 és 1913 között Bécsben él, rendezetlen munka- s még rendezetlenebb anyagi viszonyok között. A Monarchia fővárosa gyakorolja rá az első benyomásokat — itt alakul ki gyűlölete a munkásmozgalommal szemben, az antiszemitizmus itt válik világnézete egyik fő alkotóelemévé, s az egyre erősebb német nacionalizmus (szlávgyűlölet) is itt keríti befolyása alá. Bullock könyvének egyik legjobban sikerült fejezete ez. Rendkívüli hitelességgel s anyagban való járatossággal ábrázolja a világháború előtti Ausztria három legjelentősebb pártját, s mutatja be, hogy milyen hatást gyakoroltak Hitlerre, tevékenységük milyen elemei lelhetők fel a Hitler vezette párt későbbi gyakorlatában. Ismeretes, hogy a három párt — az osztrák szociáldemokrata párt, s Sehönerer-féle német nacionalista párt, valamint a Lueger-féle keresztényszocialista párt — harca uralta a bécsi közvéleményt. Hitler a szociáldemokraták gyakorlatából a tömegpárt és a tömegpropaganda fontosságát ismeri fel — mint azt a szerző a Mein Kampf elemzéséből kideríti. Schönerer pángermán mozgalma határtalan német nacionalizmust, a munkásmozgalom gyűlöletét, az antiszemitizmust hinti el benne. E mozgalom Habsburg-ellenessége, a német egységre való törekvése is mély nyomokat hagyott világnézetében. Ugyanakkor Hitler felismerte a mozgalomban rejlő korlátokat is. A szociális problémákat elhanyagolták, s túlságosan a középosztályra koncentrálták tevékenységüket. Nem szerveztek tömegmozgalmat, inkább a parlameilti harcba vetették magukat, s végül támadták a katolikus egyházat, amit Hitler elhibázottnak tartott. Mindezek azonban mintegy a Schönerer-mozgalom ellentéteként, mint erények voltak fellelhetők a Lueger-féle Keresztény-szocialista Pártban. Lueger — mint ismeretes — sikeresen apellált a bécsi kispolgárságra, melynek egzisztenciája a tőkés versenyben állandóan veszélyeztetve volt, felismerte a szociális problémák fontosságát, s nagyszerűen felhasználta a tömegek tradicionális lojalitását az egyházhoz. Bár e mozgalmak antiszemitizmusa — nem állván faji alapon — nem volt elegendő Hitlernek, a Monarchia fenntartására irányuló törekvéseket pedig egyenesen kárhoztatta, mégis arra a következtetésre jutott, hogy mozgalmát a Schönerer- és I.ueger-f'éle mozgalmak előnyös oldalaiból kell kikovácsolnia. Ez a mozgalom a nacionalizmust a szociális jelszavakkal kell, hogy egyesítse. Ez a magasszínvonalú elemzés azonban — mely egy Hitlertől független Nemzeti Szocialista Párt (DNSAP) ausztriai megalakítására vonatkozó eddig kevésbé ismert adattal egészíti ki ismereteinket — néha túllő a célon. Ügy érezzük, egyoldalú pl. a német imperializmus régi hagyományainak figyelmen kívül hagyása — éppen midőn Hitler Csehszlovákia elleni akcióját a Monarchiában kialakult szlávgyűlöletére vezeti vissza a szerző. Tovább menve, a Monarchia viszonyainak ügyes elemzése méginkább felhívja a figyelmet arra, hogy ezt az elemzést a szerző elmulasztja Németország esetében. Pedig aligha hihető, hogy az 1914-ben Németországba költözött Hitler fejében már készen hozta magával a nemzetiszocialista pártot. A szerző utalása arra, hogy a háború a propaganda fontosságát, az azt követő esztendők pedig a német hadsereg szerepének jelentőségét húzza alá Hitler számára, ezt a hiányt csak részben pótolja. Végül anélkül, hogy Hitler vezető szerepét kétségbe akarnánk vonni, nem tudjuk magunkévá tenni azt a felfogást, mely a párt eszméit, felépítését stb. szinte kizárólag Hitler személyiségéből vezeti le. Tetszetős képben rajzolja meg Bullock munkája Hitler pályafutását a 20-as években. A revansra vágyó militarista körök, a müncheni kis- és nagytőkések hamarosan felismerték Hitler kislétszámú pártjának jelentőségét. A rendkívül rossz gazdasági helyzet, a sértett nemzeti önérzet, a Freikorpsok működése nem egy Hitlerhez hasonló pártvezért, s a NSDAP-hoz hasonló pártot vetett felszínre. Apártokprogramjai, így aNSDAP-é is tartalmazott antikapitalista, szocialista jelszavakat — melyeket nem egy párttag s