Századok – 1960

Történeti irodalom - The Renaissance 1493–1520 (Ism. Székely György) 409

410 TÖRTÉNETI IRODALOM szem előtt tartva, hogy ez a XV. századtól kezdve európai centrumaiból a világ nagy részére kiterjedt (de figyelemmel arra is, liogy külső elemeket is asszimilált) ; az európai civilizációt több szemszögből kívánja elemezni, nemzetközi méretekben, de a nemzeti fejlődés vonalait is követve, hogy az olvasó az egyes országok történetén túl az európai kontinens fejlődését, azon túl pedig Európa befolyását a világra megragadhassa. (E szemlélet folytán Kína és India saját történetét hiába keresnők a kötetben.) A sorozat célkitűzései sok elvi és módszertani problémát vetnek fel, sok általánosat, s több olyant, amelyek a polgári történetírás keretein belül jelentkeznek. Itt szemmel látható az európacentrikusság veszélye. Az olvasók könnyítését is célozta, hogy a kötetben igen kevés az apparátus, csak kevés helyen utalnak egyes szerzők arra, hogy az utalt művek közül melyiknek álláspontjára helyezkedtek, melyikére nem. Sajnos a kelet-európai fejezet minden irodalmi utalást nélkülöz. A kötet kezelését kombinált név- és tárgymutató könnyíti. A korábbi bibliográfia a kötetből már hiányzik, az irodalom terjedelmére és külön bibliográfiákra hivatkozva. Nagy kérdése az egyetemes történeti szintéziseknek, mennyire és milyen kapcsolatban tárgyalják az egyes országok történetét. Ismeretes, hogy ma is vannak hívei az országonkinti kronologikus rendben való tárgyalásnak, vallói a „történeti tájak" szerinti felépítésnek, művelői az eseménycsoportok, fejlődési fokok országokat egybefogó tárgyalásának, s talán legtöbben, akik kombinálják az egyes szempontokat. Az egyetemes történet fogalmát Lord Acton, aki a Cambridge Modern History elveit 1896-ban lefektette, már meghatái'ozni igyekezett. Az egyetemes történet szerinte nem valamennyi sajátos történelem összege; elsősorban, megkülönböztető lényegét tekintve úgy kell szemlélni, mint renaissance, reformáció, vallásháborúk, abszolút monarchia, forradalom stb.; az egyes országok hozzájárulnak vagy nem a történelem fő áramának táplálásához, s eszerint kell a tárgyalást szétosztani, a fővonalon kívüli nemzetek története ne szenvedjen kárt, de a figyelmet nem szabad szétszórni azzal, hogy pl. Portugáliát, Erdélyt, Izlandot Franciaország és Anglia mellé állít juk; akkor kell róluk beszélni, amikor fontosak. Ezekből az elvekből következett, hogy Oroszország csak Nagy Péternél (amikor szerintük először került a fővonalba) kapott visszatekintést előző történetére, hogy Velence a XVII. század elején már csak előremutató vázlatot kapott későbbi történetéből. Clark főleg gyakorlati módosításokat tesz; valamennyi ország és korszak történetére újabb kutatási eredmények vannak, új kérdések merültek fel; újabb módszerek vannak; az angol nyelvű egyetemes történeti munkák száma megnőtt. Az új sorozat így szűkíthető, s egyszersmind bővítendő a jelenkori tanulmányozás és tanítás szükségleteihez képest. Az új sorozatot 14 kötetre tervezik, benne térképkötettel. Ebből a négy első kötet a mi fogalmaink szerint a kései feudalizmus korára esik. A második a reformáció korát (kb. 1620—1659), a harmadik az ellenreformáció és az árforradalom korát (1559—1610), a negyedik a spanyol hatalom hanyatlását és a 30 éves háborút (1610—1648/59) kívánja nyújtani. A most tárgyalt kötet kiterjedt munkaközösség munkája, kiadását O. R. Potter, sheffieldi egyetemi tanár diplomâçiai megbízatása miatt Denys Hay edinburghi egyetemi tanár fejezte be, utóbbi írta a kötet bevezető fejezetét is. A kötet fejezetei az európai kontinens társadalmi és gazdasági szerkezetét kívánják adni, az Újvilágban való kereskedelem és gyarmatosítás megalapozását, a renaissance-t létrehozó szellemi és művészeti mozgalmakat, az egyház helyzetét a reformáció előestéjén, a középkor politikai örökségét, az oszmán hatalom növekvő fenyegetését. Az első fejezetben H. C. Darby londoni földrajzprofesszor Európa képét ábrázolja a nagy felfedezések előestéjén. Hans Baron chicagói kutató a XV. századi civilizációról és a renaissance-ról ír; R. Aubenas francia jogászprofesszor a pápaságról és a katolikus egyházról. A nyugat-európai tudomány és nevelés kérdéseit R. Weiss, londoni olasz szakos egyetemi tanár taglalja. Ezt követik a nyugat-európai művészetről szóló alfejezetek: Itália (R. Wittkower new-yorki professzor), Észak-Európa (L. D. Ettlinger) , Spanyolország (Enriqueta Frankfort), anyanyelvű irodalmak (H. W. Lawton sheffieldi franciaszakos professzor). Ezután jobbára politikai történeti fejezetek következnek: a császárság I. Miksa alatt (R. O. D. Laffan), a burgundi Németalföld (C. A. J. Armstrong), nemzetközi kapcsolatok Nyugaton (J. R. Hale), Franciaország VIH. Károly és ХП. Lajos alatt (R. Doucel strasbourgi egyetemi tanár), a spanyol királyságok és a katolikus királyok (J. M. Batista I Roca cambridgei tanár), az itáliai hadjáratok (Cecilia M. Ady), Kelet-Európa (C. A. Macartney), az oszmán birodalom (V. J. Parry). Az utolsó fejezetek foglalkoznak a felfedezésekkel: a portugál terjeszkedéssel H. V. Livermore, a spanyolok újvilági szerepével J. H. Parry ; végül a terjeszkedést mint egész Európa vállalkozását mutatja be a cambridgei egyetemi tanár E. E. Rich. Hay bevezetése főképpen a renaissance periodizációs problémáit tárgyalja, a korforduló felismerésére valló legrégibb nézetektől kezdve. A szokványos — politikai esemé-