Századok – 1960

Történeti irodalom - Quirin; K. H.: Herrschaft und Gemeinde nach mitteldeutschen Quellen des 12–18. Jahrhunderts (Ism. Maksay Ferenc) 406

406 TÖRTÉNETI IRODALOM megelégedtek az eredeti szöveg kontrollálásával. Különösen részletesek R. Elze megjegyzései. Véleményünk szerint ez lett volna a többi helyes útja is. Ezt a problémát azonban elvileg is fel kell vetnünk. Más esetekben is kerülhetnek valamely tudós hagyatékából kiadásra azóta talán részben elavult tanulmányok, ezért néhány szűkszavú bibliográfiai utalás helyett helyesebb lenne ily esetekben röviden ismertetni a tanulmány elkészülése és megjelenése között megjelent, és más eredményekre jutó munkált eredményeit. Hiányolnunk kell a név- és tárgymutatót is. Végül meg kell állapítanunk, hogy a köteles kegyeleten túl is a kötet, hiányosságai ellenére, hasznos adalékokat nyújt a VIH—XI. század történetéhez. KUBINYI ANDRÁS / K. H. QUIRIN: HERRSCHAFT UND GEMEINDE NACH MITTELDEUTSCHEN QUELLEN DES 12—18. JAHRHUNDERTS (Göttingen. 1952. Göttinger Bausteine zur Geschichtswissenschaft. Herausg. Heimpcl, Hubatsch, Kachler, Schramm. 148 1.) FÖLDESURASÁG ÉS KÖZSÉG A XII—XVni. SZÁZADI KÖZÉPNÉMET FORRÁSOKBAN A magyar jogtörténetírás számára a legutolsó évekig szinte egészen ismeretlen terület maradt a feudalizmus korának paraszti jogélete, annyira lekötötték figyelmét nemesi jogunk bonyolult, apró részletei. Jobbágyok ügyeiben ítélkező bíróságokról, falusi közigazgatásról csak Eckhart Ferenc, Szabó István és az úriszéki munkaközösség kutatásai óta vannak ismereteink. A középnémet (szász és thüringiai) falu jogviszonyainak analízise figyelemre méltó párhuzamokat kínál a magyar kutatóknak. A szerző voltaképp forrásokat elemez: azokat, amelyek a feudális földesúr hatalma alá vetett falu. életét szabályozták (Ordnungok, Weistumok). Ezeknek az iratoknak tekintélyes részét már több mint 100 éve kiadták; J. Grimm akkor még az ősi paraszti jog forrásait látta bennük. Későbbi kutatók, egyre reálisabban, a változó gazdaságitársadalmi rend tükrözőinek tekintették s vizsgálódásaik közben sok új szempontot vetettek föl : rámutattak arra, hogy a Weistumok elsősorban a szervezett faluközösségek XTTT—XIV. századi kialakulásának viszonyait rögzítik (nem az ősi állapotokat), s hogy nem a német parasztközösségek sajátos szellemi termékei, hanem úr és paraszt folytonos küzdelmének, összecsapásainak eredményeképp jöttek létre (bár az egyik későbbi irány változatlanul hangsúlyozta a paraszti közösségnek a Grundherrschafton belül vitt döntő szerepét, Dopsch iskolája viszont ugyanakkor a földesurak kezdeményezésének-irányításának fontosságát emelte ki). Megállapították, hogy sok helyen tartományurak használták fel az Ordnungot politikai eszközül hatalmuk megszilárdítására. Quirin a paraszti közösségben élők jogának „folyékony" voltát emeli ki, a forrásoknak pedig időbeli rétegzettségét: 0 évszázad alatt igen eltérő típusaik alakultak ki, a gazdasági rendet szabályozó — valóban paraszti eredetű — Nachbarordnungoktól a XVIII. század urainak rendészeti-közigazgatási parancsaiig. A szerző által vizsgált területen csak a XII. században megindult német kolonizáció formálta ki véglegesen a településeket s ezzel együtt a faluk közösségi életét. A keletre vándorló telepesek későbbi jogi intézményeinek csíráit őshazájukban, a XII. századi Flandriában lehet megtalálni. A mi úriszékünknek megfelelő flamand Parochialgerichten az úr vagy helyi megbízottja (a Schultheiß) ítélkezett, az általuk kiszemelt esküdtek a paraszti szokásjog ismerői voltak s feladatuk, hogy az ülésen mint bírótársak ennek a jognak a tételeire lúvják fel a figyelmet. A helyi jogok rendszerint szélesebb területek egységes jogából (a Landrechtből) alakultak ki kisebb-nagyobb eltérésekkel, írásbafoglalásuk a XHI. századtól indult meg, földesúri kezdeményezésre. A befolyó bírságok az úr jövedelmeit gyarapították, akárcsak Magyarországon. Á közösségi élet bizonyos szektorai s a velük kapcsolatban felmerülő „jelentéktelenebb" ügyek nem érdekelték a földesurat: elintézésüket magára a paraszti közösségre hagyta. így alakult ki mindenekelőtt a „Deichgericht", a mi autonóm falusi bíráskodásunk („falu füstje") megfelelője. A víztől elhódított tengerparti területek flamand paraszt-