Századok – 1960

Történeti irodalom - P..K. ALEFIRENKO:A parasztmozgalom és a parasztkérdés oroszország ban az 1730-1750-es években (Ism. Niederhauser Emil) 384

TÖRTÉNETI IRODALOM 387 panaszok benyújtása, az engedelmesség megtagadása, és végül a nyílt felkelés. A keleti területeken hozzájárul ehhez a helybeli nem orosz lakosság ellenállása a kereszténység erőszakos terjesztésével szemben. A parasztmozgalmak különböző formáira minden egyes fejezetben nagy konkrét levéltári anyagot sorakoztat fel a szerző. Nem kevésbé érdekes a parasztság hangulatát, felfogását vizsgáló rövid fejezete sem, amely a paraszti panaszlevelek, a korabeli népköltészet és más, finoman elemzett források segítségével próbálja kitapintani, milyen is volt a parasztság véleménye önmagáról, helyzetéről. Alefirenko szerint a parasztok homályosan már sejtették, hogy az egész feudális rendszer igazságtalan, tehát nemcsak a jobbágytartó rendszeren belül követelték sérelmeik orvoslását, hanem az egész rendszer megszűnte is felsejlett már tudatukban. Az egymást váltogató cárnők uralma azt a hitet keltette bennük, hogy nincs is tulajdonképpen ura az országnak. Igen éles hangok hallatszottak a bírák visszaélései ellen. A parasztmozgalmak természetesen az uralkodó osztályt is állásfoglalásra késztették. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Alefirenko utolsó fejezetében. Három álláspontot elemez az uralkodó osztály részéről. Az egyiket a nagybirtokos A. P. Volinszkij (1689—1740) képviseli, aki a fennálló rendszernek odaadó híve, de szükségesnek látja az általa elsőrendű fontosságúnak tartott földművelés fejlesztését és ennek érdekében bizonyos mértékben javítani kíván a parasztság helyzetén is. V. N. Tatyiscsev (1686—1750) a haladó nemesség álláspontját képviseli, merkantilista, de az ipar és a kereskedelem mellett a mezőgazdaság fejlesztését is szükségesnek látja, mindezek érdekében fontosnak tartja a művelődés terjesztését, a parasztok földterületének növelésével pedig gazdasági helyzetükön kíván javítani, anélkül, hogy alapvető változást óhajtana. Antioch Kantemir (1709—1744) szatíráiban csak kineveti a fennálló rendszert, anélkül, hogy megjavítására különösebb programot dolgozna ki. A nemesség egészének állásfoglalására jellemző az 1754—1766 közt működött bizottság tervezete, amely a jobbágyrendszert érintetlenül hagyja, csak a paraszti háziipar és kereskedés számára biztosít az eddiginél valamivel több lehetőséget, tehát a Tatyiscsev által is melegen pártfogolt politikát, a gazdag parasztság támogatásának politikáját követi.. Az egyetlen ebben a korszakban, aki világosan látja a parasztság bajait és végső soron a jobbágyrendszer eltörlése mellett van, az Alefirenko vélemenye szerint Lomonoszov, a kor nagy polihisztora. Alefirenko szerint \ Lomonoszov a békés fejlődés lehetőségének megtartása érdekében nem szállt szembe nyíltan a fennálló rendszerrel, valójában mégis teljesen a parasztok oldalán állt és szíve mélyén a feudális rendszer eltörlését kívánta. Bár Alefirenko elhatárolja a „felvilágosító" Lomonoszovot a forradalmár Ragyiscsevtől, mégis félő, hogy kissé túl közel hozta őket egymáshoz, és így Lomonoszovból radikálisabb hőst farag, mint amilyena valóságban volt. Alefirenko, aki már a szövegben is bőségesen közölt nagyon jól összeállított, áttekinthető statisztikai táblázatokat, mellékletben még újabb táblázatokat közöl az általa feldolgozott leltárak alapján, a lóállomány szerint csoportosítva mutatja ki az egyes uradalmak parasztságának állatállományát és vetésterületét. Az egyes megmozdulások helyét és jellegét feltüntető térkép hasznosan egészíti ki a könyv gazdag adatanyagát, amelyről rövid tartalmi ismertetésünk korlátozott terjedelménél fogva korántsem adhatott akárcsak hozzávetőleges képet. Alefirenko könyve elsősorban a parasztság gazdasági és társadalmi helyzetének megvilágításával és mozgalmainak leírásával tett nagy szolgálatot a további kutatásnak. A XVHI. századi orosz társadalomtörténetnek egyik igen lényeges kérdése az ő munkája nyomán most már sokkal világosabban áll előttünk. Kívánatos volna, hogy ezt a kitűnő, módszertanilag is igen érdekes könyvet számos más, hasonló értékű monográfia kövesse. NIEDERHAUSER EMIL 24*