Századok – 1960

Történeti irodalom - A Magyar Vörös Hadsereg 1919 (Ism. Fogarassy László) 375

TÖRTÉNETI IRODALOM 375' alapján (ez a tanulmány legterjedelmesebb fejezete) elemzi Mack József, a Komáromi Értesítő radikális szerkesztőjének pályáját és szerepét. Kemény lényegében helyesen mutat rá Macknak a népi erőkkel való kapcsolatára, egyéniségének kétségtelenül pozitív vonásaira. Mégis — úgy tűnik — a tanulmányban Maokról rajzolt kép mintha kissé idealizált volna. Ügy érezzük, hogy a Mack-vitát történetírásunk, ha szerzőnek e tárgyban eddig végzett kutatásai nagymértékben meg is világítják a problémát és egyúttal jelentős új anyagot is tárnak fel, még nem zárhatja le. Nyilvánvalóan alaposabb alátámasztást igényel Mack fiatal korának legendás hírű cselekedete: megtagadta, hogy a galíciai felkelőkre lövessen. Ezt a forradalmi epizódot szerző csupán egy húsz évvel későbbi emlékirat adataival támasztja alá, melyet — mint egyedüli forrást — feltétlenül kritika tárgyává kellene tenni. Felettébb valószínűtlen, hogy egy ilyen cselekedet után még 18 évig (bár Kemény G. Gábor aláhúzza, hogy altiszti rangban) taníthatott a tüzérségi főiskolán. Mack idealizálása Rózsafinál, a tanítványnál érthető és menthető, de a tanulmány e fejezetének néhány bekezdése ezt az értékelést túlzottan emelte ki. Hiányzik Rózsafi 1887-ben írt levelének kritikai vizsgálata, jóllehet e levél az emigrációból, közel 40 esztendő távlatából feltétlenül szubjektív és több kritikát igényel. Kissé leegyszerűsített a komáromi állapotok bemutatása is (természetesen nem Komárom történetét kérjük számon Keménytől), s ebben a formában logikailag nem eléggé alátámasztott Thaly „forradalmárrá" érésének bemutatása. Kemény szerint Mack mint radikális katonatiszt 1849 tavaszán Komáromban egyedül állt és mindenki ellene volt, őt csak Rózsafi támogatta. IIa igaz, és igaz ez a megfogalmazás Pukyra, Lenkeyre, Krivácsyra és másokra, nem helytálló az új várparancsnokra Guyon Richárdra, aki, akár csak Mack, Kossuth megbízottja volt. Az új várparancsnok —- és ezt Mack is tudhatta a pákozdi és a nagyszombati csata közös emlékeiből — a honvédsereg csekélyszámú radikális főtisztjei közé tartozott, ezt nem kis mértékben éppen komáromi várparancsnoksága is bizonyítja (például radikális intézkedései a megyei bürokrácia korlátozására, ellentétei Pukyval stb.). A Rózsafi—Guyon konfliktus nem a sajtószabadság körüli vitából fakadt, mint ezt Rózsafi visszaemlékezése beálUtani igyekszik, hanem az új várparancsnok erőskezű politikájából, amellyel éppen a táblabíró bürokraták befolyását akarta korlátozni. Kemény tanulmányát Busa Margit 1848/49-i értékes sajtóbibliográfiája egészíti ki. A bibliográfiai leírás a lap címét, alcímét, a kiadás helyét, az első és az utolsó szám dátumát, a szerkesztőket, kiadókat, a nyomdászokat és a terjedelmet összefüggő felsorolásban tartalmazza, ami kétségtelen megtakarítást jelent—papírban, de az áttekinthetőség kárára van. Összefoglalva, Kemény Gábor tanulmánya és Busa Margit sajtóbibliográfiája sajtótörténeti és bibliográfiai irodalmunknak nagy nyeresége, értékes új forrásanyagával, az összefüggésekből levont mélyreható elemzésével jelentős segítséget nyújt a korszak sajtótörténetének további feltárásához. MÁRKUS LÁSZLÓ A MAGYAR VÖRÖS HADSEREG 1919 (VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK) (Összeállította Hetes Tibor, a bevezető tanulmányt írta Liptai Ervin. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1959. 530 1.) A Kossuth Könyvkiadó a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára kiadta a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténelmének válogatott okmányait. Mintegy 274 dokumentum szövegét találjuk a gyűjteményben, amelyet Liptai Ervin tanulmánya vezet be. Idáig ez a legjobb és legrészletesebb összefoglalás, amely a magyar Vörös Hadsereg harcairól napvilágot látott. Eddig a legrészletesebb leírás doberdói Breit József altábornagyé volt, amely a Gratz Gusztáv-féle gyűjteményes munka egyik tanulmánya gyanánt, majd némi módosítással a Magyar Katonai Közlöny 1921-es évfolyamában jelent meg. A hét kötetre tervezett nagyszabású munkájából azonban csak az első három kötetet publikálták. Breit altábornagy munkája politikai szempontból természetesen erősen kifogásolható — hiszen az eseményeket az ellenforradalom szemszögéből dolgozta fel. Liptai Ervin most teljesen önálló elgondolás szerint dolgozta fel a magyar Vörös Hadsereg történetét. Cseh és román, eddig úgyszólván figyelmen kívül hagyott