Századok – 1960

Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303

330 KEREKES LAJOS 18 Moszkva, 1938. március 2G. Jungerih-Annóthy Mihály moszkvai magyar követ jelentése a külügyminiszternek \ Szigorúan' bizalmas 05/pol.—1938. Tárgy: Beszélgetés Litvinovval; Olaszország, Magyarország, Jugoszláviaete. helyzete az Anschluss után. Magyar—szovjet, szovjet—cseh és szovjet—román viszony. Litvinov március 17-iki javaslata Március 23-án hosszabb beszélgetést folytattam Litvinov külügyi népbiztossal-Látogatásomnak célja volt: a) megismerni a Szovjet-Unió álláspontját a dunavölgyi államok és problémákkal szemben az Anschluss után; b ) megállapítani, hogy Litvinovnak március 17-iki nyilatkozatával, ill. ajánlatával kapcsolatban van-e valami pozitív koncepciója. A népbiztos számolt az Anschlussal; dramatikus megvalósítása mindazonáltal megdöbbentően hatott a szovjet körökre, mert egyszerre szemben találták magukat a németek délkelet felé irányuló előretörésének rideg tényével, melynek rémével evek óta ijesztgették önmagukat és a világot. Az Anschlussal megdőlt, — Litvinov szerint — a hatalmi egyensúly Közép-Európában és az ezáltal érintett valamennyi állam nemzetközi helyzetében lényeges változás állott be, ami előreláthatólag előbb-utóbb hatalmi átcsoportosuláshoz vezet. Hogy milyennek képzeli ezt az átcsoportosulást, arra vonatkozólag nem nyilatkozott a népbiztos; annak fejtegetésére szorítkozott csupán, hogy az ő véleménye szerint az Anschluss minő befolyást gyakorolt a közvetlenül érintett szomszédos országok magatartására. Olaszország — szerinte — Ausztria elfoglalása után a harmadik birodalommal ugyanolyan viszonyba került, mint amilyenben volt a világháború előtt az Osztrák—Magyar Monarchiával, esak azzal a különbséggel, liogy a Reich sokkal hatalmasabb és arrogánsabb, mint a Monarchia volt. A népbiztos úgy látja, hogy Mussolini ugyanazt a politikát követi a birodalommal szemben, mint amelyet a régi Itália a Monarchiával szemben követett , vagyis tehetetlenségében őszinte barátságot szimulál, míg egy alkalmas pillanatot talál, hogy ugyanazt csinálja vele, amit a háború előtti Olaszország csinált osztrák—magyar szövetségesével. Magyarország és Jugoszlávia, a másik két új szomszéd, most hozsannát kiált a Reich felé, mondotta a népbiztos, amit nem lehet tőlük rossz néven venni, mert gyengeségükben nem tehetnek mást. Ő azonban meg van győződve, hogy lelkük mélyén mindkettő ,,segítség"-et kiált. Jugoszlávia helyzetét az új alakulás után rosszabbnak látja, mint a miénket, mert az szerinte most Olaszország és Németország közé szorult. Magyarország és az összes dunavölgyi államok úgy politikai, mint gazdasági önállósága — Litvinov szerint — a német birodalom előretörése és óriási túlsúlya folytán szenvedni fog és ha kellő ellenállást nem tudnak kifejteni, el fogják veszíteni függetlenségüket. A nagy országoknak — tette hozzá — éppen az volna a feladatuk, hogy az új helyzetben ezeknek az államoknak anyagi és politikai támogatást nyújtsanak függetlenségük biztosítása érdekében. A magyar—szovjet viszonyra kijelentette: „Unser Verhältnis« zu Ungarn wurde durch die Aenderung nicht berührt, im Gegenteil, wir sind jetzt an der Erhaltung der Unabhängigkeit Ungarns in gesteigerten Masse interessiert." Ezt a kijelentést a beszélgetés folyamán kétszer is tette. Érdeklődött a római jegyzőkönyvek sorsa és a kis-antanttal folytatott tárgyalásaink menete iránt. Midőn erre megadtam a felvilágosításokat, nem hagytam kétségben afelől, hogy az Anschluss nem érintette zavarólag a magyar—német viszonyt és hogy a mi őszinte barátságunkban Németországhoz nem állott be változás. Meg kell azonban állapítanom, hogy bár ezt természetesnek találta, mégis különös megelégedést mutatott, mikor közöltem vele, hogy Rómában v aló intim viszonyunk fenntartása, sőt kimélyítése lesz továbbra is egyik fő célja külpolitikánknak. A népbiztos ezt azért hallja szívesen, mert ez igazolja előtte, hogy még nem hódoltunk be teljesen a németeknek, másrészt peelig, bármennyire is haragszik Mussolinire, mégis inkább ennek, mint Hitlernek kíván barátokat, mert meg van győzőtive és közép-európai politikáját is arra alapítja , hogy Olaszország