Századok – 1960

Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303

314 KEREKES LAJOS Arra kértem Colonnát, hogy közölje a piondottakat az olasz koimányfővel és azután tudassa velem, hogy Mussolini ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el. O. L. Küm. pol. oszt. 1У36 : 20/27 t. 551\pol.—19V>. sz. Másolat 3 Budapest, 1936. március 14. Feljegyzés Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, valamint Schuschnigg Kurt osztrák szövetségi kancellár és Berger-Waldenegg Egon báró külügyminiszterek között 1936. március 13-án 17-—19.45 óráig és március 14-én 11—12 óráig a Miniszterelnökségen lefolyt tanácskozásokról A megbeszélést Schuschnigg osztrák kancellár vezette be azzal a kijelentéssel, hogy az osztrák—csehszlovák kereskedelmi szerződés elkészült és annyiban mutat fel kedvező eredményeket, amennyiben az osztrák—cseh áruforgalom közel 100 millió cseh koronára rúgó passzíváját sikerült 15 millióval csökkenteni. Politikáról Schuschnigg látogatásakor Prágában kevés szó esett. Az eredmény az lesz, hogy a május végén lejáró döntőbírósági szerződést, meghosszabbítják és azt megtoldják egy meglehetősen semmitmondó barátsági záradékkal. Hodzsa1

középeurópai gazdasági terve három etapon épül fel: a) a mai helyzet megrögzítése, b) az árucsere fokozása, c) gabonaközpont létesítése Bécsben. Hodzsa határozottan kijelentette, hogy terve sem Olaszország, sem Németország ellen nem irányul és hogy számít a dunai államok agrárfeleslegének (szerinte körülbelül 10 millió métermázsa) az angol piacon történendő elhelyezésére is. Bécsben — folytatta a kancellár — tudomására hozták Hodzsának, hogy Ausztria semmi körülmények között sem vehetne részt egy Németország ellen esetleg elhatározandó megtorló határozat keresztülvitelében. Az osztrák—német viszonyról Schuschnigg ezzel kapcsolatban oda nyilatkozott, hogy az nézete szerint nem „unheilbar", de ma még sok kívánnivalót hagy hátra. „Deutschland verkehrt mit den österreichischen offiziellen Stellen überhaupt nicht", és gazdasági téren pedig Berlin magatartása egyenesen felháborító. Így például azt követeli, hogy Németországba szállítandó osztrák fa ne származzék Starhemberg herceg vagy az osztrák klérus birtokairól. Eme előadás után kifejtette Schuschnigg, hogy „er würde einen vernünftigen Akkord mit Deutschland begrüssen" és addig is míg az létrejön, határozottan kijelentette, hogy német ellenes külpolitikát folytatni nem fog, hangsúlyozta egyúttal azt is, hogy nem engedi magát leszoríttatni az olasz barátság külpolitikai útjáról. Visszatérve a Német Birodalomra, kifejtette, hogy egy támadást kizáró egyezmény nem elégítené ki az osztrák kormányt, mert az osztrák nemzeti szocialisták belpolitikai agitációval remélik ismert céljukat elérhetni. Erre vonatkozólag kellene Németországnak garanciát adni (pl. be nem avatkozáí-i szerződés megkötése útján). A kancellár további fejtegetései során kivehető volt, hogy Hitler német birodalmi kancellár március 7-i lépése (a rajnai zóna rcmilitarizálása) Bécsben rendkívül nagy aggodalmat keltett. Attól tartanak, hogy a következő lépés, ha a németek a mostani válságon szerencsésen átesnek, Ausztria ellen fog irányulni.2 Talán ez magyarázza meg azt a körülményt, hogy Schuschnigg oly meleg szavakkal emlékezett meg Hodzsa csehszlovák miniszterelnökről, aki szerinte sokkal őszintébb ós rugékonyabb, mint Benes, aki nagy merevséggel ragaszkodott mindig a megkötött szerződések betartásához. Újból határozottan kijelentette, hogy az osztrák kormány a római hármas blokkhoz a jövőben is biztosan ragaszkodni fog. Ezután én3

vettem át a szót és hangsúlyoztam az osztrák miniszterek előtt, hogy Schuschnigg prágai és Hodzsának párisi és belgrádi látogatásai azt az általános benyomást keltették — amint azt különböző diplomaták is megemlítették előttem —, hogy 1 Csehszlovák miniszterelnök. "Balásy Antal washingtoni magyar követségi tanácsos 40/pol.—1930 sz. jelentése szerint Herbert Scholz я washingtoni német követség első titkára kijelentette, hogy a fegyverkezés bejelentése és a Eajnavidék megszállása után a harmadik nagy kisérlet az Anschluß lesz. O.L. К tini. pol. о. 1936: 20/25. t. 1902. sz. (152. faso.). 3 Kánya Kálmán magyar külügyminiszter.