Századok – 1960

Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303

MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUM! IRATOK AUSZTRIA ANNEXIÓJÁNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 311 * szláviával, amelyik ebben a kérdésben teljesen Németország álláspontját vallotta, sem a többi szomszéd tiltakozásával, de legfőként Németországgal (9—10. sz. irat), amelyik különösen az 1937 áprilisi velencei Schuschnigg— Mussolini találkozó (11. sz. irat) után kész volt katonai eszközökkel is megakadályozni a restaurációt.1

6 1937 tavaszán Guido Schmidt osztrák külügyi államtitkár londoni és párizsi útja során igyekezett a nyugati államok álláspontját kipuhatolni és lehetőleg rábírni őket arra, hogy újabb nyilatkozattal garantálják Ausztria függetlenségét. Ezt a célt azonban nem érte el. Chamberlain angol miniszterelnök •— aki Henderson berlini angol követ útján több ízben is kifejezte az angol kormány érdektelenségét Ausztria sorsa iránt — közölte Guido Schmidttel, hogy egy Ausztria elleni német támadás esetén Anglia diplomáciai tiltakozásnál messzebbmenő lépésre nem szánná el magát.17 Ausztria sorsa megpecsételődött. Sem szerződéses szövetségeseitől, sem pedig az angol és francia kormányoktól nem remélhetett segítséget. A német annexió végrehajtásának már semmi sem állt útjában, csupán attól függött, hogy Németország melyik időpontot ítéli alkalmasnak régi tervei végrehajtására (12. sz. irat). 1937 második felétől kezdve a német diplomácia minden törekvése arra összpontosult, hogy Ausztriát korábbi szövetségeseitől — köztük Magyarországtól — és a szomszédos közép-európai államoktól elszigetelje. Olaszországot a Brenner-határ feltétlen tiszteletben tartásával (Hitler és Mussolini 1937 szeptemberi találkozóján), Jugoszláviát az osztrák restauráció rémképeivel (Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök 1937 decemberi németországi látogatása alkalmával), Magyarországot egy állítólag titokban szerveződő Bécs—Prága—Párizs blokk veszélyével igyekezett az Anschluß végrehajtására, mint egyedüli megoldásra előkészíteni (13. sz. irat). Lord Halifax 1937 novemberi berlini látogatása alkalmával az osztrák kérdésben tett desinteressement-kijelentései Hitler maradék kétségét is eloszlatták a nyugati államok várható magatartását illetően. Mindezek következtében 1937 decemberétől a német-osztrák feszültség közeli kirobbanással fenyegetett (14. sz. irat). Hitler és Schuschnigg 1938. február 12-i berchtesgadeni találkozója után a római blokk gyakorlatilag megszűnt. Olaszország és Magyarország az Anschluß közeli végrehajtásával számolva súlyos dilemma elé kerültek: 1936-tól kezdve maguk segítették elő Németország behatolását Ausztriába, s ezzel kezébe adták a kulcsot a további délkelet-európai expanzió számára. Tudták, hogy az Anschluß végrehajtása után közvetlen szomszédaivá lesznek a katonai és gazdasági erőben kívánatosnál is jobban megnövekedett Németországnak, ezért — az Anschluß látszólagos helyeslése mellett — a közvéle-16

Blomberg a Wehrmachthoz intézett 1937. jún. 24-i titkos parancsában az osztrák restauráció esetén való beavatkozásról az alábbiak szerint intézkedett: ,,1/Sonderfall »Otto« bewaffnete Intervention gegen Österreich für den Fall, daß dieses die Monarchie wiederherstellen sollte. Ziel dieser Intervention wird sein Österreich mit Waffengewalt zum Verzicht auf eine Restauration zu zwingen. Hierzu ist unter Ausnutzung der innerpolitischen Spaltungdes österreichischen Volkes in allgemeiner Richtung auf Wien einzumarschieren, und jederWiderstandzubrechen." Procès des Grands Criminels de Guerre. Nurenberg. 1948. Tom, XXXIV. 743. 1. Document С—175. 17 Schmidt-per. 4G. 1