Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
246 MÉREI GYULA tetésre jutott: „A Duna völgyében helyzetünket nemcsak szomszédaink határozzák meg, hanem azon nagyhatalmak is, melyek a Habsburg-monarchia nagyhatalmi apparátusának szétestével védtelenné vált dunai népek közt hegemón állásra próbáltak szert tenni: Olaszország mellett Német- és Oroszország. Míg az első nem érintheti súlyosabban nemzeti önrendelkezésünket, miután tőlünk távol van és szomszédságunkba alig férkőzhetik, addig a két utóbbinál lehetőség is, törekvés is megvan a Duna völgybe benyomulni. Úgy a német, mint az orosz hatalommal szomszédságunkban, számolnunk kell öncélúságunk ugyanolyan, sőt sokkal súlyosabb megcsonkulásával, valaminő formában . . . mint a Habsburg-monarchia fennállása idején."18 6 Forradalomellenessége, idegenkedése a kommunista eszméktől, nem utolsósorban az értelmiségieknek rossz — és Horthyék által ellenséges szándékkal, tudatosan eltorzított —- tájékozottsága a szovjet viszonyokról, a proletárdemokrácia és a proletárnemzetköziség lényegéről, egyelőre meggátolta Szekfüt annak a felismerésében, hogy a Szovjetunió és a proletárdiktatúra nem fenyegeti nemzeti létünket. Még kevésbé volt képes felismerni azt, hogy csak a Szovjetunió szabadíthat meg a nácizmus minden kelet-európai népet felfalni készülő sárkányától. Szekfü Gyula politikai fejlődésének útja nem csupán reá magára volt jellemző, hanem mindazokra a — kezdetben alig néhány főből álló —, helyzetünket világosan látó, emberséges gondolkodású, hazaszerető értelmiségiekre is, akik — Szekfühöz hasonlóan — a nácizmus uralomrajutását követő rémtettek sorozatának hatására és a német imperialista terjeszkedés céljainak ismeretében lassan, fokozatosan rádöbbentek a valóságra és e felismerésük nyomán nemzeti önvédelmünk, demokratikus, belső átalakulásunk szükségességére (pl. Bajcsy-Zsilinszky Endre és mások).18 6 " Szekfü és ez a néhány értelmiségi — nyugati burzsoá demokraták módjára — ekkor még nem látott minőségi különbséget a nácik fasiszta diktatúrája és a proletárdiktatúra között. A náci veszélyt azonban Szekfü és ezek az értelmiségiek már ekkor felismerték. Szekfüben megvolt az erkölcsi bátorság ahhoz is, hogy erre már 1935-ben — sok vezető értelmiségit megelőzve — felhívja a figyelmet. Nagy erkölcsi erejére vallott, hogy szemléletét meg tudta immár tisztítani a német szövetség és védelem iránt melengetett ábrándoktól. Ezzel korábbi felfogásának egyik alappillérét döntötte le. Népünk és nemzetünk fennmaradásának igazi biztosítékára azonban ekkor még nem tudott rábukkanni. A hitlerizmus előretörése, az Anschluß, a Szudétavidék megszállása igazolta Szekfü borúlátását. Ot magát pedig még szorgosabb tevékenységre ösztökélte. Hazánk és népünk sorsáért érzett aggodalma állandó kínzó gyötrelemmé súlyosodott. Kivezető utat kereső szeme mind lázasabb sietséggel fürkészte a politikai látóhatárt. 1938-ban tovább lépett hitlerellenes útján. Szent István halálának évfordulóját használta fel újabb nézeteinek közrebocsátására. Szent Istvánt mint a haladás előmozdítóját állította szembe a maradiság képviselőjével, Koppánnyal. Ez az ellentétpár volt egyik eszköze a nácik és hazai nyilas és egyéb követőik — főleg a Koppány személyével jelképezett turanisták — ellen folytatott harcának. „Koppány mellé fenntartás nélkül soha. nem állott volna mai magyar, és Szent István uralma népe tudatában máig is töretlen 188 Uo. 27. 1. is«a Bajcsy-Zsilinszky kuruc, imperialista-nacionalista, angolszász orientációs, forradalom-, szovjet- és náciellenes nézeteire vö. Tilkovszky id. cikkének 41 — 44. lapjait.
