Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 241 hogy a szellemi elit vezető szerepének hirdetése reakciós program. A történelem a tanú rá, hogy „általában minden társadalmi csoport csak annyiban jelent reális erőt, amennyiben . . . egybeesik a társadalmi osztályokkal, vagy csatlakozik azokhoz". Az értelmiség nem önálló osztály és így ha „nem csatlakozik valamely osztályhoz — egyenlő a nullával".17 7 Az értelmiséget a polgári társadalomban anyagi körülményei a burzsoáziához fűzik. Politikai vezető szerepének követelése tehát egyet jelent a már nbm haladó kapitalizmus és a már reakcióssá vált burzsoázia szolgálatával. Ezenkívül az értelmiséget élet-és munkakörülményei folytán erős individualizmus is jellemzi. Vezető szerepe a tömegektől való arisztokratikus elzárkózást jelent ós ezért is reakciós tendencia. A szellemi elit vezető szerepének igenlése a munkásosztály vezető szerepének, a munkástömegek vezetésre való alkalmasságának tagadását is jelenti. Az 1956. évi ellenforradalom idején nagyon drágán: sok vér- és anyagi veszteség árán szereztük meg azt a tanulságot, hova vezet az értelmiség vezető szerepének követelése és gyakorlati alkalmazása. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ez az elmélet mélységesen reakciós, mert a proletárhatalom felszámolását jelenti és a burzsoá restauráció útját egyengeti. * Körülbelül 1941-ig Szekfü Gyula történetírásának egyik jellemvonása volt multunk és jelenünk pesszimista szemlélete. Bukások tragikus sorozatának látta legfölemelőbb nemzeti szabadságküzdelmeink, forradalmi mozgalmaink történetét. Nem vette észre elbukott harcainkban a biztatót, a jövőbemutatót, kései nemzedékek lelkesítő élményét. A világirodalom, hazai történetünk számos kiemelkedő egyénisége pesszimista volt. Szekfü borúlátása azonban nem rokona Byron, Lenau, lleine pesszimizmusának. Az ő sötét hangulatuk a Napoleon bukása utáni „vesztett illúziók" korának eseményeiből fakadt. A történelem meghiúsította a francia forradalommal együtt felszínre került emberboldogítóeszmék valóra váltását. A kapitalizmus a nagy emberi eszméket nem ültette át a gyakorlatba. Uniformizálta a világot és megölte az emberi nagyságot, hősiességet. Pesszimizmusuk a győztes kapitalizmusból való elkeseredett kiábrándulásuk tüköré, lázadás az emberi nagyságot eltipró, a világmegváltó eszméket meghiúsulásra kárhoztató burzsoá társadalom ellen. Borúlátásuk haladó magatartás kifejezője. Hazai viszonylatban: Kölcsey és Petőfi 48 előtti sötét gondolatainak társadalmi és emberi háttere a nemesi ellenzék kicsinyes önzése, elszakadása a néptől. Az a félelem, hogy a nemesi ellenzék nem tudja betölteni a polgári átalakulás- vezetésében reá váró feladatot. Széchenyi pesszimizmusának egyik forrása a 30-as években szintén az a kétség volt, vajon osztálya alkalmas lesz-e annak a haladó szerepnek az eljátszására, amire ő hivatottnak vélte. A szabadságharc vérbefojtása után Arany és Vörösmarty forradalmunk és függetlenségi küzdelmünk bukása miatt keseredtek el és estek kétségbe. Krzéseikbe belevegyült az elkövetett hibák és a nemesi vezetés következetlensége miatt érzett kiábrándulás is.178 Ady pesszimizmusa abból a félelemből eredt, hogy a magyar nép nem lesz képes forradalomra, és nem tud megújulni nagy népforradalomban.17 9 177 Lenin: A Bund lapjának egyik cikke alkalmából. Művei 1. k. (Bpest, 195J). 446. 1. 178 Révai József : Madách Imre: Az ember tragédiája. Társadalmi Szemle, 1958. szept. 18—19. 1. 179 Révai József : Ady Endre (Marxizmus, népiesség, magyarság) 347—348. 1. 16 Századok
