Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
214 MtóREI ÖYULA víziói a nemzethalálról és a magyar parlagról.8 4 Hiába nehezedett azonban Ady lelkére a nemzeti vétkek súlya, erkölcsi felfogása már nem volt képes megmutatni a vétkes hanyatlásból kivezető utat. És ebben eltért Berzsenyitől, Kölcseytől. A „romlott kor adekvát költőjében" nem volt már meg Kölcsey hite és tisztult erkölcsisége. A költő fekete magyar éjben búsuló magyarjait senki sem vezethette ki a világosságra. „Adynak politikai műveltsége és belátása sokkal gyarlóbb volt, semhogy tapasztalati úton, az események értékelése által ismerhette volna fel a nemzet kóros állapotát. A fajtáján elhatalmasodó bajokat ösztönével érzékelte . . . annyira egy volt a magyar fajjal."8 5 Szekfü úgy vélte, hogy a magyarság gyermeki tulajdonságainál fogva Ady korában már életképtelen s kiszolgáltatottja „nála céltudatosabb, erősebben akaró fajoknak" a költő szerint idézve — „gácsnak, svábnak, zsidónak". „A liberalizmus szabad versenyében az embertelen kapitalizmus idején a magyar fa sorsa korai hervadás" — így látta a történetíró, aki szerint ez a faji háttér teszi oly megrendítővé Adynak a magyar paraszt világháborúban játszott szerepéről festett képeit.86 Adyt illúziómentessége, a nemzeti vétkeket korholó versei miatt ellenfelei nemzetellenesnek bélyegezték. „A közösségből kizárt költő pedig ment és eladá testét-lelkét az új Budapestnek." „Politikai verseivel a polgári radikálisok forradalmát készíté elő . . . mert ő is hitt a forradalom önkéntelen bohócainak. Miután elpusztítandó rossznak tartá a fennálló viszonyokat, válogatás nélkül csatlakozott mindenkihez, ki az országban pusztítani akart. Ily elemek közé vegyülése lett egyik legfőbb oka annak, hogy a megértőbbeket, a jóakaratú emberek többségét is elriasztotta magától."8 7 A hanyatló kor sötét erői a történelem egy röpke pillanatára még magyarságunkra is veszélyessé tették Adyban „nem a magyar akaratot vagy erkölcsöt — ezek belőle . . . sajnos hiányoztak —, de a leghatalmasabb és legtisztább faji ösztönt, mely közöttünk, az utóbbi nemzedékben, kinyilatkoztatá magát".88 íme Szekfü Ady-portréja. A vonások sokban hasonlítanak a Petőfi-kép jellegéhez, hiszen az ábrázolás módszere is azonos. A szellemtörténeti módszer „intuíciója" segítségével történő „beleélés" a hős lelki világába, nem egyéb átlátszó ürügynél, amely a pszichologizálás segítségével lehetőséget nyújt az önkényes belemagyarázásra, előre elképzelt konstrukció alkalmazására a történelmi személyiségről szóló előadásban. A reakciós ideológusok a valóságtól eltérő ábrázoláshoz igénybe szokták venni a faj mitikus fogalmát is. A feudális eredetű uralkodó osztályok ideológusainak Éurópa-szerte ismert eszköze volt ez már a XIX. század eleje óta és az önmagukat túlélt uralkodó osztályok uralmi jogosultságának igazolására használták fel. Ismeretes, hogy Ady a magyar fajt emlegetvén mindig a népet értette rajta. Mégpedig nemcsak a magyar parasztot, hanem a munkást is. Szekfü azért tartotta Adyt dekadensnek, akin egyébként valóban észlelhetők voltak a fin de siècle dekadenciájának hatásai, mert szembefordult osztályával, a nép mellé állt és a nép költőjeként várta, követelte a forradalmat és a nemzeti függetlenséget. Szekfü — miként Petőfi esetében is — a költőt nacionalizmusa, antiszemitizmusa miatt tartotta a magyar faj ösztönösen hű fiának. Ebben látta igazi és legfőbb, talán egyedüli 84 Uo. 365. 1. 85 Uo. 366. 1. 86 Uo. 367. 1. 87 Uo. 368. 1. 88 Uo. 369. 1.
