Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 189 arra nevelni, hogy belenyugodjanak sorsukba, hiszen minden az isteni szellem akarata szerint történik és ez ellen az ember mit sem tehet. A nagy történeti egyéniségek dicsőítésével, akikben szerintük az isteni szellem különös erővel jelentkezik, az uralkodó osztályok vezetésének elismerésére; azzal pedig, hogy a történelem céljaként nagyon is elvont erkölcsi normák megvalósítását, az etikai perfekcionizmust tűzték ki, az osztályharc feladására akarták rávenni a tömegeket. i Ernst Troeltsch a történelmi folyamatban — a följebb megismert módon — a legvégső isteni értelmet kutatta. Egész történelemlogikája normatív jellegű. Eduard Sprangernél a történelem az örök értékek feltárására szolgáló tudomány. Az emberi élet lényege — hirdeti Spranger művében — az abszolútum, az értékek maximuma után való törekvés és ez megteremti a szellem egyénentúli objektivációit, a kultúrát. Az emberi tevékenységet magában foglaló történelmi folyamat az örök értékek és a mulandó anyag találkozása. A kultúrát és a történelmet az egyének értékteremtő ereje kelti életre. Az értékalkotó tevékenység a szubjektum, az egyén szellemi akciójának az eredménye. A szellem tevékenységi körén azonban nem uralkodik az okság törvénye. Nem az ok és okozat, hanem a cél és az eredmény jellemzi a szellem működését, amelynek a szabad elhatározás és az akarat döntő meghatározója. A szabadság a szellem 1 autonómiáját jelenti, saját törvényei szerint való elhatározást. A szellem mérlegeli az értékirányok és értékfokok motívumait és struktúrájának megfelelően szánja el magát. Az így létrejött elhatározás a természeti valóságban megy végbe s az okság törvényének van alávetve. Ámde a történetiség lényege az • elhatározás pillanatában tör fel és a pillanatok szabadnak mutatják a szubjek• tív szellemet még az objektív szellemmel szemben is. így azután a történelemben nem a fátum, hanem az ethosz uralkodik.12 a Egzakt tudományból moralizáló stúdiummá változtatták a történetírást. Messzire vezetne annak kifejtése, milyen szerepe volt a német szellemtörténet filozófiai alapvetésének kialakulá' sában a szubjektív tényezőnek, a német társadalom- és államszervezet politikai elmaradottságának, a hohenzollerni birodalom és a porosz uralom apológiájá[ nak. Csak éppen utalni lehet például arra, hogy a német szellemtörténészek , Ranke-kultusza részben a XIX. század eleji romantikus filozófia felélesztéséből, főleg azonban Rankenak a porosz feudális-abszolutista monarchiát, majd a bismarcki államot eszménnyé avató koncepciójából fakadt. A német szellemtörténetírás vezéralakja, Friedrich Meinecke (Weltbürgertum und National-I staat13 c. könyvében) meg is írta, hogy a II. nemet birodalom előkészítői és alapítói Hegel, Ranke és Bismarck voltak. Meinecke volt továbbá az, aki Ranke reakciós történeti koncepcióját az imperialista Németország szükségletének megfelelően „továbbfejlesztette".14 Ismeretes, hogy Wilhelm von Humboldtban az 1789. évi francia forradalom eszméinek a franciaországi és az európai eseményekre gyakorolt hatása nyomán alakult ki az a meggyőződés, hogy a történelmet eszmék irányítják. A humanista, felvilágosult és racionalista Humboldt a romantikusok reakciós ideológiája ellen használta fel történeti ideatanát. Azt hirdette, hogy minden 12a Troeltsch és Spranger nézeteire vö. Jóo : i. m. 88—89., 93., 95—96. lapjait. 13 Első kiadás 1911. 14 A német társadalom és államszervezet elmaradottságának a filozófia fejlődésével való összefüggését Lukács György fejtette ki Az ész trónfosztása c. könyve I. fejezetében. — Meineckere, mint Ranke „továbbfejlesztőjére" vö. Szigeti József cikkét és Lukács könyvének 430. lapját.
