Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
176 SZAMUELY TIBOR I A német tábornoki kar jellemzéséhez hozzátartozik még az is, hogy bár szakmájukat jól ismerték, nagyon kevés volt köztük a valóban tehetséges, önálló gondolkodású hadvezér. Ilyennek bizonyos fenntartások mellett csak Rundstedtet, Mansteint és Guderiant lehet elismerni. A háború után erőteljesen terjesztett legenda a német tábornokok hitlerellenes állásfoglalásáról, sőt harcáról politikai célt szolgál: a német fasiszta hadsereg tábornokainak politikai rehabilitálását, fehérre mosását, hogy méltók lehessenek a „demokratikus" NATO hadseregek soraiban tovább szolgálni — most már azonban új gazdáiknak. Ehhez azonban más is szükséges: katonailag rehabilitálni ezeket a tábornokokat, akik a hadtörténelemben páratlan vereségek egész sorozatát szenvedték, a német hadsereget a teljes összeomlásba vitték. így született a másik legenda, amelynek feladata a megváltozott viszonyok között az új Dolchstoß-legenda szerepét játszani: a vereségekért nem a tábornokok a felelősek, hanem csupán a tudatlan, műveletlen, ostoba Hitler, aki minden jó tanácsot félrevetve ráerőszakolta akaratát a tábornokokra, akik mélységesen nem értettek vele egyet, de végrehajtották parancsait, egyrészt mert nem mertek ellentmondani, másrészt pedig kötötte őket a katonai fegyelem. Bezzeg, ha az a tudatlan duhaj nem ütötte volna bele az orrát. . . Mi az igazság ebben ? Hitler enyhén szólva nem volt katonai zseni — ez nem kétséges. Katonai tapasztalata mindössze négyéves első világháborús káplári szolgálatára korlátozódott, amire ugyan rendkívül büszke volt, gyakran hangoztatta és nem egyszer alkalmazta az egész német hadsereg irányításában.6 7 (Egy hasznos tapasztalatot azonban leszűrt: belátta, hogy a valóságban mennyire középszerű és korlátolt az agyondicsőitett német tisztikar.) Katonai tudása felületes és primitív volt. Hallatlan, szinte patologikus nagyképűségével és önbizalmával őszintén meg volt győződve arról, hogy közvetlenül a gondviselés irányítja. Tábornokaira valóban gyakran nem hallgatott, önállóan cselekedett. Katonai vezetésében nem a hadtudomány szabályaiból szokott kiindulni — bár gyakran hivatkozott Clausewitzre —, hanem „intuícióiból". Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a második világháborúban, amelyben a politikai tényezők sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint az első világháború idején, a Hitler gondolkodásában megnyilvánuló beteges kisiklások mellett kétségtelenül meglévő politikai érzéke, amelynek segítségével a német nép nagyrészét is elkábította, több esetben a végtelenül korlátolt tábornokokkal szemben a helyes megoldásra mutatott rá.6 8 Sok Ld. Alan Bulloch : Hitler. London. 1953. 611. 1. 68 Hitler katonai képességeinek és háborús szerepének kérdése erősen vitatott probléma a marxista irodalomban. A legtöbb marxista szerző eddig a náoi vezért egyszerűen ostoba, tehetségtelen, hibát-hibára halmozó mániákusként állította be. Ezért rendkívül fontos az egyik legkiválóbb szovjet hadvezér, Jeremcnko marsall nemrég közzétett megállapítása: „Guderian és a hozzá hasonló szerzők a német fasiszta tábornokok között néha hibásan, de legtöbbször szándékosan igyekeznek bebizonyítani, hogy ha Hitler hallgatott volna egyik-másik katonai tekintély tanácsaira, a hitleristák sikert arattak volna. De hol van a biztosítéka annak, hogy az a terv, amelyet most, utólag ideálisnak tüntetnek fel, nem vezette volna-e a fasisztákat még hamarabb katasztrófához ? Minden valószínűség szerint éppen így történt volna. Hitler rengeteg hibát követett el, nagy tévedése volta hazánk elleni háború kirobbantása maga is, de ugyanakkor el kell ismerni, hogy számos határozata hadműveleti, sőt nem egyszer stratégiai szempontból is helyes volt." (Jcreme,nko: i. m. 31—32. 1.) A nyugati szerzők pedig — bár teljesen más okokból, a német tábornokok rehabilitálása céljából —- azt a tételt igyekeznek bebizonyítani,' hogy a tábornokok nem értettek
