Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
168 SZAMUELY TÍBOR szándékunkat ne ismerjék fel."4 6 Ennek biztosítása érdekében rendkívül bonyolult és gondosan végrehajtott álcázáshoz folyamodtak: a „Führer" főhadiszállásán 1941. február 3-án megtartott értekezlet elhatározta, hogy a „Barbarossa" hadművelethez szükséges erők összegyűjtését a „Seelöwe" terv és a Görögország ellen irányuló „Marita"-terv ügyes álcázásának kell feltüntetni. A főparancsnokság azonnal végre is hajtotta a szükséges intézkedéseket.47 E stratégiai és taktikai módszerekkel, hitványsággal, álnoksággal, a hadijog elfogadott szabályainak felrúgásával a német fasiszta hadsereg a háború első szakaszában, a lengyelországi, norvégiai, franciaországi és balkáni hadműveletekben, de még a Szovjetunió elleni támadás első heteiben is óriási, nem egyszer számára is váratlan eredményeket ért el; ezek a módszerek azonban tartósan csak az európai tőkés országok hadseregei ellen lehettek sikeresek, amelyek konzervatív vezetői teljesen behunyták szemüket a hadviselésben az utóbbi húsz év alatt történt gyökeres változások felett, makacsul ragaszkodtak az állóharc álláspontjához, az első világháború megismétlődését várták. Ennek a nézetnek legszélsőségesebb megnyilvánulása, szinte reductio ad absurduma a francia hadsereg hírhedt „Maginot-vonal stratégiája" volt, amely a tűzerőnek a mozgékonysággal szembeni fölényéről, a védelemnek a támadással szemben fennálló fölényéről, a modern erődvonalak áttörhete tlensógéről és a kimerülésig folyó háborúról szóló dogmákon épült fel. Mindezt valamennyi nyugati országban a katonai szakértők még a második világháború befejezése előtt is elismerték. Mély hallgatásba burkolódznak azonban abban a tekintetben, hogy a Maginot-vonal stratégiája és egyéb elavult, abszurd katonai dogmák nem csupán a hadvezérek korlátoltságának és ostobaságának szülöttjei voltak — bár ebben sem volt hiány —, hanem döntő mértékben azoknak a mély osztályellentóteknek eredményei, amelyek a tőkés társadalmat a kapitalizmus általános válságának időszakában marcangolják és amelyek az uralkodó osztályok nagyrészének állásfoglalásában jutottak kifejezésre: a Szovjetunió iránti gyűlöletben, a saját népüktől, saját hadseregüktől való félelmükben, a fasizmus iránti rokonszenvben és végső fokon a német fasizmussal való kiegyezésre, a nyílt nemzetárulásra való hajlamban. A Szovjetunió volt az egyetlen ország, ahol teljesen hiányoztak ezek a hitleri agresszió számára rendkívül előnyös katonai és politikai előfeltételek — amelyeket Hitlerék kétségtelenül nagyon pontosan megfigyeltek és messzemenően számításba vettek —, éppen ezért a szovjet mezőkön nyilvánult meg teljes egészében a hitleri stratégia és taktika mélységes hibássága, gyökeréig kalandor jellege.4 8 Már a keleti fronton folyó harcok első hónapjai után, amikor megbukott a német rajtaütés és Németország a hosszantartó háború perspektívája elé került, világossá vált a páncélos egységek és kisebb mértékben a légi-46 ND 446—PS. NCA Ш/408. 47 ND 872—PS, 874—PS, 876—PS. NCA 111/626—632, 634—636. 48 „Azt a fasiszta stratégiai elméletet, amely sikert hozott a németeknek a gyakran gyenge, rosszul felkészült és felfegyverzett, s csupán kis, hadművelésre alkalmas területtel rendelkező kapitalista hadseregek elleni harcban, gépiesen alkalmazták a szovjet—német fronton, a hatalmas, jól felkészült, nagyfokú harcképességgel rendelkező szovjet fegyveres erők ellen ... A meglepetésre, hitványságra, az ellenfél hadseregének és államának a hadviselésre való felkészületlenségére épített korábbi hitleri számvetés, amely bevált Európa tőkés államai ellen viselt háborúban, most, a szocialista állam elleni harcban teljesen csődöt mondott. A hitleri állami és katonai gépezet szétesett a szovjet fegyveres erők csapásai alatt, a szovjet nép hősi erőfeszítései következtében." (M. A. Milstein—A. K. Szlobodenko : О буржоазной военной науке. Moszkva. 1957. 122.1.)
