Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
A NÉMET FASISZTA HADSEREG KATONAI DOKTRÍNÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 165 rek harci hatásának helyes felismerése, felhasználásuk mások előtt — a siker elengedhetetlen előfeltétele."3 7 Fenti meggondolásból kiindulva a harckocsi lett a „Blitzkrieg" fő fegyvere, a harckocsin épült fel a villámháború stratégiája és taktikája. A Wehrmacht stratégiai és taktikai katonai egységekre egyaránt érvényes villámháborús alapelveinek kidolgozására nagy befolyást gyakoroltak a porosz-német militarizmus hagyományos tanai, így különösen Schlieffen elméleti öröksége. Schlieffen teóriája ,,Cannae" klasszikus sémáján épült fel, amelyet a hadtörténelem majdnem valamennyi fontos csatájában megtalálni vélt: az ellenség teljes megsemmisítése szárnyainak, majd hátának bekerítésével. Ezt az első világháborúban megvalósíthatatlannak bizonyult sémát a fasiszta hadvezetőség a modern haditechnika eszközeivel fel akarta újítani. Minthogy azonban a modern háborúban a két szembenálló hadseregnek nincsenek szabad szárnyai, hanem összekötött, sokszáz kilométerre terjedő mély arcvonalakat alkot, felmerült az a feladat, hogy ilyen szabad, védtelen és bekeríthető szárnyakat kell teremteni. Ez volt a Blitzkrieg stratégiájának és taktikájának kiinduló pontja. Sorban és jelentőségben is az elsőrendű feladat az ellenfél védelmének leggyengébb, stratégiailag pedig esetleg döntő fontosságú pontjának megállapítása és ezen a ponton a sokszoros túlsúly megteremtése lett. Az ellenség védelmének ilyen gyenge szakasza volt például a franciaországi csata idején a Namur és Sedan közötti frontszakasz, amelyet csupán a két törzshadosztályból és hét gyengén felfegyverzett, idősebb korosztályokból összeállított tartalékos hadosztályból álló 9. francia hadsereg védett. Ide összpontosították a németek fő ütőerejüket, a 4. és 12. hadsereget, valamint Kleist külön páncélos csoportját, összesen 33, ezen belül 7 páncélos hadosztályt. Ezeken a szakaszokon a legnagyobb titokban összegyűjtötték az erőket, felkészültek a páncélos áttörésre. A támadást közvetlenül megelőzte a bombázó légierők hatalmas összevont csapása az ellenség legfontosabb hadi központjai, különösen repülőterei ellen a sikerhez elengedhetetlenül szükséges légi uralom megteremtése céljából.38 Most következett a csata döntő része — a páncélos erők áttörése. A döntő támadás mindig nagyon keskeny, mindössze másfél-két kilométer szélességű frontszakaszon történt. Ezzel egyrészt biztosították az első vonalban elhelyezett, az áttöréshez szükséges erők abszolút fölényét — másrészt pedig lehetővé tették a gyors előrenyomulást és váratlan áttörést az ellenség által járhatatlannak hitt és ezért gyenge erőkkel védett szakaszokon — hiszen még a szóles frontális támadás számára áthidalhatatlan akadályt jelentő legnehezebb hegyes vagy erdős terepeken is vannak a váratlanul megjelenő, gyorsan mozgó páncélos hadoszlopok számára felhasználható utak.3 9 Az áttörés ilymódon megállapított súlypontján (Schwerpunkt) az ellenfél védelmének páncélos hadoszlopokkal keskeny fronton történő áttörése után — ami gyakran egyszerre néhány különböző ponton történt, zuhanó bombázók és csatarepülőgépek intenzív támogatása mellett — az áttörést és az elfoglalt hídfőt külön harci csoportokba 37 Id. F. О. Miksche : Blitzkrieg. 27. 1. 38 Már 1940. máj. 10-én, a nyugati hadjárat első óráiban „a francia légierőkre olyan súlyos csapást mértünk, hogy a további hadmüveletekben alig játszott szerepet". (Weltkrieg 1939—1945. I. Teil. 32. 1.) 39 Ilymódon sikerült a németeknek váratlanul és gyorsan átjutniok 1940-ben az Ardennek hegyvidékén, 1941-ben a jugoszláviai és görögországi hágókon és megjelenniük mesáfce ellenfeleik háta mögött.
