Századok – 1960

Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150

A NÉMET FASISZTA HADSEREG KATONAI DOKTRÍNÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 153 1933-ig azonban, Hitler hatalomrajutásáig az új fegyverek felhasználásán alapuló katonai elméleteket egyetlen hadseregben sem alkalmazták nagyobb mértékben (Seeckt ugyanis, bár híve volt az új fegyvereknek, nem rendelkezhetett az ehhez szükséges fegyvermennyiséggel). Hitler, aki már politikai pályafutása elejétől kezdve céljául tűzte ki az agresszív, hódító háború kirobbantását, korán felfigyelt az új fegyverek rendkívüli jelentőségére. Évekkel a háború előtt már azt írta, hogy a jövő háborújában, „a gépesítés elsöprően döntő szerepet fog játszani".4

Ugyanakkor Hitler sokkal reálisabban kezelte ezt a kérdést, mint a légi és a páncélos háború teoretikusai, nem tulajdonított e fegyvernemeknek kizárólagosan döntő szerepet: S,Mind e mai napig miféle felfedezés változtatta meg gyökerükben, maradandóan a hadvezetés törvényeit? Minden felfedezésre majdnem nyomban következik egy újabb felfedezés, amely semmissé teszi az előbbi eredményeit. Az bizonyos, hogy a fegyverkezés technikája folytonosan fejlődik, az is bizonyos, hogy sok újítás fogja még megelőzni a rombolás művészetének abszolút tökéletességre emelkedését. Ds mindez csak pillanatnyi előnyt nyújt."5

ч A politikailag reakciós, de katonailag újszerű, gépesített, kis hadseregek különböző elméletei, amelyek döntő mórtékben a „kiváló egyéniség", a „nagy hadvezér", az „emberfeletti ember" (Übermensch) koncepcióján épült, Hitler számára sok tekintetben megfeleltek volna, korlátlan háborús célkitűzései elérésére azonban — és különösen a Szovjetunió leigázására — az ilyen, elsősorban „korlátolt háborúk" folytatására tervezett hadsereg nem volt alkalmas. Ezért Hitler, aki dühödt soviniszta, antiszemita agitációjával és szociális demagógiájával, majd később a szervezett korrupció módszeres alkalmazásával tekintélyes tömegbázisra tett szert, szükségesnek és lehetségesnek látta ebből kiindulva a már létező és a roham élcsapat szerepét játszó hivatásos Reichswehr, valamint a különböző militarizált alakulatok köré kiépíteni a megbízható tömeghadsereget is. 1935-től kezdve, vagyis az új Wehrmacht szervezésének megindításától Hitler számára az egyik legégetőbb kérdés a teljesen megbízható, a „nemzeti szocializmus eszméjéhez" és személyéhez fanatikusan hű elit katonai élcsapat szervezése volt, amelynek alapján fokozatosan át lehet majd szervezni az egész hadsereget a „III. Birodalom" szellemében és fel lehet számolni a régi tisztikar még mindig jelentős autonómiáját. Ez különösen a szárazföldi hadseregre vonatkozott, mivel a Göring által vezetett Luftwaffeban, valamint a haditengerészeti flottában a nácipárt pozíciói sokkal erősebbek voltak. így születtek meg a háború előtt a Waffen SS — a fegyveres SS — elsősorban páncélos osztagai (eleinte három zászlóalj), amelyek mind nagyobb szerephez jutottak és a háború végére már hatalmas hadsereget tettek ki a hadseregben: 35 hadosztályt, több mint egy fél millió embert.6 A hitleri háborús doktrínára döntő befolyást gyakorolt a „totális háború elmélete". Ennek lényege az, hogy a modern háború nem hadseregek, hanem egész népek háborúja, amelyben maradéktalanul mozgósítják az egész népet, sereg mellett szükség van egy másik, zárt, jól kiképzett mozgékony sereg szervezésére is, amely képes lesz huza-vona nélkül cselekedni, tehát állandóan harcra kész hadsereg lesz." (Charles de Gaulle : Mémoires de Guerre. L' appel 1940—1942. Paris. 1954. 6—7.1.). 4 Id. Edward M. Earle : Makers of modern strategy. Princeton, 1952. 505. 1. 5 Hermann Rauschning: Hitler bizalmasa voltam. Bpest, Körmendi kiadó. É. п. 17. 1. « Alan Bullock : Hitler. London, 1952. 668—673. 1.