Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
/ A NÉMET FASISZTA HADSEREG KATONAI DOKTRÍNÁJÁNAK ÉS VEZETÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELSŐ SZAKASZÁBAN A második világháború a kapitalista világ általános válságának, a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődéséből törvényszerűen keletkező imperialista ellentétek szülöttje. A háborút a világimperializmus legagresszívebb, legreakciósabb csoportja, a Hitler által vezetett német fasizmus robbantotta ki, — a háború a világ szabadságszerető népei számára igazságos, felszabadító háborúvá vált. Több mint két éven keresztül a német fasiszta hadsereg megszakítás nélkül kezében tartotta a stratégiai kezdeményezést, sőt egészen 1942 őszéig képes volt nagyszabású offenzívák indítására. Különösen fontos tehát a német stratégia vizsgálata, amely hatalmas, gyors sikereivel a háború első szakaszaiban a megdöbbentett nyugat előtt megteremtette a Wehrmacht legyőzhetetlenségének látszatát és amelyet ma egyes nyugati körök a sikeres támadó stratégia példaképeként igyekeznek felújítani. (Természetesen a cikk az adott szűk keretek között csak a tárgy néhány fontos mozzanatára térhet kL > A hatéves háború eredményei, a fasiszta Németország dicstelen összeomlása, a „legyőzhetetlen" német hadsereg sorozatos vereségei, különösen a szovjet—német fronton, bebizonyították, hogy ez a stratégia gyökerétől kezdve kalandor volt. Nem is lehetett más: egyrészt olyan célokat tűzött ki maga elé, amelyek Németország, a német katonai potenciál számára megvalósíthatatlanok voltak, másrészt „elvi alapját" a tudománytalan fasiszta „elméletek" adták: a német katona született felsőbbrendűségéről hangoskodó embertelen fajelmélet, a Haushofer-féle tudálékos „geopolitika". Harmadszor pedig ezt a stratégiát pozitív eredménnyel csak bizonyos rendkívül előnyös politikai helyzetekben lehetett alkalmazni, amelyeket a szembenálló ország uralkodó köreinek nemzetellenes politikája teremtett meg. A Szovjet Hadsereg marxistaleninistakatonai elméletével szemben a kalandor hitleri stratégia teljesen csődöt mondott. Ugyanakkor azonban vitathatatlan, hogy a hitleri stratégia eleinte a német hadsereg történetében példátlan hadi sikerekhez vezetett, és magyarázatuk nem csupán az, hogy Hitler felhasználta a nyugati hatalmak bűnös „megbékéltető politikája" által teremtett lehetőségeket. Gyökeresen kalandor jellege, tudománytalansága mellett a német katonai doktrína olyan, nem egyszer új stratégiai és taktikai elveket tartalmazott, amelyek nem kis mértékben tették lehetővé az 1939—1942-es győzelmeket, de még a későbbi években is egyes részlethadműveletek sikereit. A második világháború katonailag egészen más képet nyújt, mint a negyedszázaddal előtte lefolyt első világháború. Az akkori évekig tartó állóharccal, a viszonylag kis területen végbemenő, de hatalmas emberáldozatokat
