Századok – 1960
Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése (II. rész) 125
A KÖZÉPKORI FALUSI FÖLDKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ IRODALOM 131 és összes sajátosságainak leírása mellett azt, mint a népi közakarat megnyilvánulását tekintette és igyekezett azt bizonyítani, hogy a falu elképzelhető legnagyobb lélekszáma mellett is szerfelett egyszerű eljárás volt. Az obsesinára vonatkozó ismeretei kiterjedtek az ukrán, görög, finn, örmény népek között található intézményekre is. Foglalkozott a sajátos, vadászati, sópárló, halászati, kőfejtő közösségek formáival, a több közösségből összetevődött obscsina pusztulását feltétlenül felismerte és azt összekapcsolta a kapitalizmus fejlődésével is. Szerinte a közösségek elpusztítását a magas adóztatás és a közösségekkel ellenséges törvényhozás mellett elsősorban a vagyonosok (miroédek), „népnyúzók" törekvése okozza, akik ennek romjaira építik saját gazdaságukat.25 4 A. Karelin E. Laveleye nézeteivel sok tekintetben azonosította magát. Szerinte a közösségi intézmény, minden bomlasztó erő ellenére, még nem tűnt el, és vele megakadályozható a nemzeti betegség. Kora gazdaságpolitikájának feladatát abban látta, hogy az obscsinát állítsák helyre és mint szükséges intéményt ne engedjék elpusztulni. Ezért szembefordult a divatos „obscsinatervekkel", amelyek a „Russzkij Vesztnyik" cikkei nyomán kerültek felszínre. Elvetette az obscsinaföldbirtoklás megszüntetésének azt a formáját, hogy a földeket mindenki tulajdonba megkapja, ami által a közösséget teljesen megszüntetnék.255 A. Karelin kutatásai során az orosz földközösség bonyolult történeti kérdése a társadalmi problémákkal összefonódva jelentkezett. Számtalan tételében nem megfelelő eredményre jutott. A földközösség egyes történeti jelenségeinek leírásában pedig nagyon értékes anyagot szolgáltat számunkra. Éppen ezért nem tekinthetjük a századvégi orosz polgári történetkutatás eredményeit a faluközösség történetére vonatkozóan általában negatívnak, hanem arról van szó, hogy polgári osztálykorlátai keretében a társadalmi valóságnak csak egyik vagy másik oldalát tudta megfelelően ábrázolni a történetírás. A századvégi orosz történetírásban a földközösség kérdése a múlt, jelen és jövő bonyolult társadalmi problémáinak egész csoportját foglalta magában. Másfelől az orosz birodalomhoz tartozó népek életében is analóg jelenségeket tapasztaltak. Mindinkább meggyőződéssé lett, hogy az orosz társadalom számára oly lényeges kérdésnek, akárcsak a történeti vonatkozásai sem érthetők meg más népek történetére vonatkozó kiterjedt analógia nélkül. H. S. Maine, E. Laveleye, de különösen L. Morgan kutatásai után nyüvánvaló volt, hogy a népek korai történetének igen lényeges, közös törvényszerűségei vannak. V. M. Kovalevszkij egyesítette magában az obscsina történetére vonatkozó hazai és külföldi források beható ismeretét, amely a további előrehaladáshoz elengedhetetlennek látszott. Ismerte a haladó burzsoá történészek legjobbjainak munkáit és hosszabb külföldi tanulmányai alapján tekintélyes nyugateurópai forrásanyag állt rendelkezésére. A Nyugat történetében ugyancsak kiválóan jártas P. Vinogradovval együtt a ,,Mark-elmélet"-hez csatlakozott és a legkülönbözőbb fejlődési fokon megtalálható szláv közösségek történetében kiterjedt ismeretekre tett szert.256 M. M. Kovalevszkij G. L. Maurer ^«...мироеды... разрушают общины, созыдая на ее развалинах свое благосостояние и богатство...» Ld. : А. Карелин: i. m. 95—96. 1. 255 Uo. 166—167. 1. 256 Fr. Pollock: i.m. 180—181. 1. К. Д. Авдеева: Огораживания общинных земель в Англии в 13 веке. Средние века VI. Москва. 1955. 123. 1. » 9*