Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 119 A „census plebanorum" különleges jövedelem volt. A plébánosok elméletileg a főesperes felügyelete alá tartoztak, de ez alól a felügyelet alól felmentést kaphattak. A felmentés mértéke különböző lehetett. A legmagasabb exemptio-t a római szentszékhez való tartozás jelentette, ez Magyaroszágon csak közvetve fordult elő Székesfehérvárott, ahol a közvetlenül Rómához tartozó prépost egyben plébános is volt. Az extemptio következő fokán azok az egyházak állottak, melyek a főesperes és a megyéspüspök kihagyásával közvetlenül az esztergomi érsekhez, mint a magyar egyháztartomány fejéhez tartoztak, a harmadfokú felmentés a főesperes hatásköre alóli exemptiot jelentette. A 21. sz. táblán közölt plébániák közül 7 az esztergomi érsekhez mint magyar prímáshoz tartozott. Ezeknek az exempta parochia-knak jegyzékét a pápai bullák többször megismétlik.115 Táblánkon azonban még 23 egyház szerepel, melyek csupán a főesperes alól kaptak felmentést, mivel azonban püspökük az esztergomi érsek volt, ők is az érsek közvetlen felügyelete alá tartoztak. A felmentésnek anyagi következménye is volt. A tized elméletileg a püspököt illette meg, de a felmentett plébániák esetében a püspök nem egyszer lemondott a neki járó tizedről és átengedte azt a plébánosnak. Ugyanakkor azonban a tizedjövedelem egy részét a maga számára tartotta fenn. Amikor pl. 1263-ban Fülöp esztergomi érsek a király kérésére felmentette a Liptó megyei Lipcse újonnan alapított plébániáját a főesperes hatásköre alól, kikötötte, hogy a plébános minden 50 mansio után egy márka ezüstöt köteles neki fizetni.11 6 Az így kikötött jövedelem a „census plebanorum". A Hipolit-kódexek tanúsága szerint a felmentésnél meghatározott öszszeg nagysága nem változott, hiszen a felsorolt harminc plébánia közül három év alatt csak három esetben változott a cenzus összege (Szöllős, Lipcse és Pelsőc), és ebben a három esetben is fennáll az a lehetőség, hogy régebbről elmaradt cenzust fizettek 1488-ban. Az összeg arányos vagy aránytalan voltát itt nem áll módunkban vizsgálat alá venni, nyilvánvalóan nem is a XV. századvégi állapotokat kellene figyelembe venni, hanem jóval korábbi századokét. Számszerűen mindössze azt állapíthatjuk meg, hogy míg 1488-ban és 1490-ben az összeg túlnyomó része befolyt, addig 1489-ben csak egy kis töredéket fizettek be. A Hipolit-kódexeknek ezek az adatai az egyházigazgatási felmentés és a ti zed jövedelem átengedése közti viszonyt is megvilágítják. Elsősorban arra 115 IX. Bonifác 1389 (Zimmermann—Werner : Urkb. III. 253. 1.), IX. Bonifác 1400 {Koller : Epp. Quinqueecl. III. 220.1.) és II. Pius (Mon. Vat. Vespr. II. 173. 1.). — Részletesen foglalkozott velük Gárdonyi A. (Városi plébániák kiváltságos állása a középkorban. Károlyi Emlékkönyv 163—182. 1.), majd Jankovich Miklós (Budakörnyék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye. Budapest Régiségei XIX. 1959. 57 — 94. 1.). Mint már dolgozataik címe is elárulja, Gárdonyi a városi jellegből, Jankovich a királyi kápolna intézményéből vezeti le az exempta paioehia intézményének kialakulását. Vö. még Fügedi : Kirchliche Topographie und Siedlungsverhältnisse im MA in der Slowakei. V. 1959. 396—397. 1. 116 Knauz : Mon. Strig. I. 487. 1. — IV. Béla királynak 1263-ra datált lipcsei privilégiumát Szentpétery (Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. 1344. sz.) hamisnak tartja, s az oklevél hitelességének kérdése a Szentpétery és Huscava közt folyt vita után sem látszik teljesen megoldottnak. Fülöp esztergomi oklevelét ennek ellenére is hitelesnek tartjuk a következő indokok alapján: 1. A plébánia kétségtelenül felmentést kapott, ezt a Hipolit-kódexek adatai bizonyítják. 2. Az érsek oklevelét többször is átírták, és az átírások (az O. L. Fgy-ben levő fényképek után ítélve) gyanún felül állanak. 3. Ilyen hamisítványok érvényesítésével szemben az anyagilag érdekelt zólyomi főesperes feltétlenül fellépett volna.
