Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
108 FÜGEDI ERIK előtti bérleti díj hátralékával terheltek meg éveken keresztül és amelyeket 1488—1490 közt nem sikerült behajtani. A befizetések időpontját sem tartották be mindig a bérlők. Gosztonyi prépostnak 1488. április 7-én kellett volna 1500 fl-ot folyósítania, de ezt csak július 9-én tette. (Jecei Kis az első részletet pontosan fizette 1488-ban, sőt 1490-ben a május 7-i határidő előtt, április 6-án fizetett ki 400fl-ot. Ugyancsak határidő előtt tett eleget kötelezettségének Ambrus deák 1490-ben. Az egész decimae maiores számlán a bérleti összegnek 53—69%-a folyt be a tárgyévben. Itt is Gosztonyi prépost járt az élen, 1489-ben a kikötött bérleti összeg 72%-át fizette be december 31-ig. A bérleti összegek kiegyenlítése nem történt mindig készpénzben, sőt az adatokból úgy tűnik, hogy a bérlők csak az év elején folyósítottak készpénzt, amikor a bérletet „megelőlegezték"; később már csak elszámolásra került sor, mert a bérlők áru szállításával és kötelezettség vállalással egyenlítették ki tartozásukat az érsekséggel szemben. Kézenfekvő, hogy az egész megyékre kiterjedő decimae maiores bérleti összegét és tényleges bevételét összehasonlítsuk a néhány évvel később kivetett és behajtott állami adóval. 14—16. sz. táblánkon ezeket a számokat és arányszámokat állítottuk egymás mellé. Abszolút számban az egyházi tized lényegesen alacsonyabbnak tűnik mint az állami adó. Ennek oka abban a jelenségben keresendő, hogy az érsek nem volt az egyedüli tizedbirtokos, hanem más egyházi intézményekkel osztozott a tizedeken, azaz a teljes kivetett állami adóval szemben nem a teljes egyházi tized áll. Mennél nagyobb volt a más intézményeknek átengedett tized, annál nagyobb az eltérés a két abszolút szám között. Komárom, Nyitra és Nógrád megyékben a tized a kivetett állami adónak mindössze 36,5%-a, ezen a területen az érsek nemcsak a nyitrai püspökkel, hanem saját káptalanával is osztozott. Ezzel szemben Liptó, Turóc, Árva és Zólyom megyékben a tized az állami adónak 62,6%-a volt, mert itt csupán a német jog szerinti falvak tizedétől esett el az érsek, más nagyobb egyházi intézményeknek csak a tized negyedét kellett átengednie. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tizedek negyede az esztergomi káptalan valamelyik tagjának járt, hogy tehát az érsek által kikötött összeg a teljes tizednek csupán háromnegyed része, akkor azt kell mondanunk, hogy a kivetett tized az állami adónak 83,4%-át képezte, tehát a plébánosok által szedett tizedekkel együtt ugyanolyan magas lehetett, mint a kivetett állami adó. A tized jövedelem megoszlásának különböző mértéke magyarázza meg az azonos terület tizedei és állami adója aránya közti eltérést, Komárom, Nyitra és Nógrád megye arányszáma az egyházi tized szempontjából alacsonyabb volt, mint az állami adó szempontjából, a Gömör és Torna, ill. Zólyom, Liptó, Turóc és Árva közti különbség is kisebb arányt mutat. A ténylegesen befolyt tized és a ténylegesen befolyt állami adó közötti arány az egyház javára billentette a mérleget. Míg a dicát a vizsgált megyékben 1494-ben 56,0%, 1495-ben 62,0% erejéig sikerült behajtani, addig a decimae maiores bérleti összegét 1488-ban 98,7 %, 1489-ben 88,1% erejéig fizették be. Mindez természetesen nem érintette a jobbágyságot, melyen megvették az egyházi tizedet is, meg az állami adót is. Utóbbi azonban már nem került el a kincstárba, hanem a Jagelló-korban a földesurak zsebében tűnt el.
