Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló S. Vince Edit kandidátusi disszertációjának vitájáról 955

KUüNIKA 957 cetekben rejlett, nem bírálja azt a szociáldemokrata felfogást, mely szerint forradalmon azt a folyamatot értették, mikor a kapitalista társadalomban létrejönnek a szocialista társadalom gazdasági alapjai. „Minthogy itt a szöveg éppen a szocialista forradalomról beszél, ajánlatos volna, ha rámutatna arra, hogy ez a lassalleánus elmélet minden lársadalmi forradalomra vonatkozik, csak éppen a szocialistára nem . . . Míg minden előző társadalom méhében valóban létrejönnek már az új társadalmi formának megfelelő termelési viszonyok, a kapitalizmusban ez nem történik meg. A kapitalizmusról a szocializmusra történő átmenethez előbb politikai forradalom, proletár forradalorn és proletárdiktatúra kell." Ezzel kapcsolatban mutatott rá arra is, hogy az osztályharcos szociáldemokraták csak a hatalom megragadásának szükségességéver voltak tisztában, de forradalomelméletük nem volt következetes. Ezzel összefüggésben kellene bírálnia a disszertációnak azt a nézetet is — fejtette ki —, mely szerint a proletariátus akkor ragadja magához a hatalmat, mikor a gazdasági forradalom már elérte csúcspontját. ,,Εζ — mondotta Mérei Gyula — a termelőelmélet és a kapitalizmus automatikus összeomlásáról szóló opportunista felfogás érvényesülése az osztályharcos csoport forradalomelméletében. Ez a nézet kiiktatja a forradalomelméletből a legfontosabbat: azt, hogy a kapitalizmust forradalomban kell megdönteni és bizonyos mértékig ellentmond a hatalom átvételéről vallott helyes szemléletnek. Itt sem lehet beérni é nézet puszta regisztrálásával, hanem rövid elemzés volna kívánatos." A szociáldemokrácia forradalomelméletének problémájához kapcsolódott Ránki György is opponensi véleményében, aki nem tudta elfogadni azt a magyarázatot, melyet a disszertáció a proletárforradalom és proletárdiktatúra követeléseinek hiányával kapcsolatban adott. ,,Ugy gondolom — mondotta —, hogy eddig sem ezeket a szavakat, hanem amit kifejeznek, a politikai hatalom meghódítása kérdését hiányolták — és nem jogtalanul — a programból. Az a tény, hogy a korabeli munkásmozgalom e kérdést még nem vetette fel és más pártoknál sem szerepel, az csak Lenin állításait — melyekben a II. Internacionálé elméleti lazaságára utal — igazolja, de nem ad felmentést e kérdés kritikai felvetése alól." Az opponensi véleményekre adott válaszában S. Vincze Edit elmondotta, hogy a disszertációjában a forradalomelméletről rajzolt képet ő maga sem tartja véglegesnek s azt a felvetett szempontok alapján át fogja dolgozni. Elénk vitát váltottak ki a disszertációnak a szociáldemokrata párt agrárpolitikájával kapcsolatos megállapításai is. Mérei Gyula a disszertáció e részeivel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy ,,az agrárkérdésre vonatkozó szociáldemokrata nézeteket ismertetve idézi a szöveg a határozati javaslatnak azt a részét, amely átmeneti rendszabályként először a földbirtok állami tulajdonba vételét követeli és azt, hogy az így kisajátított földeket már a tőkés társadalmi rend keretén belül változtassák át gazdasági szövetkezetekké illetve mintagazdaságokká. Az elvi elemzés itt is elmarad, pedig rá lehetne világítani arra, hogy a kapitalizmuson belül állami tulajdonban lévő földön létesített szövetkezet nem szocialista, hanem magánkapitalista helyett legfeljebb államkapitalista jellegű szervezet lehetne, amely nem oldaná és nem is oldhatná meg a paraszti tömegek" problémáját . . . Ezenkívül célszerűnek tűnnék rávilágítani arra, hogy a határozati javaslat eme szövegrészében is érvényesült a nagyüzem fölényéről szóló és csak a gazdasági szempontokra tekintő, egyébként ekkor még általánosan elfogadott és terjesztett nézet. Az osztályharcos csoport nem csupán az elmélet általános nemzetközi színvonala miatt, hanem konkrét történeti tapasztalatok híján sem ismerhette fel az átmeneti fokozat jelentőségét és ezért nem érvényesíthette még a politikai szempontokat." Az osztályharcos csoport — folytatta — nem értette meg a magyar parasztság igényeit. Jobban kellene bírálnia a disszertációnak azt is, hogy a MSZDP nem öntötte formába a mezőgazdasági munkások önálló követelés it, mert ezzel a párt vezetői lényegében magára hagyták az agrárproletariátust és nem vezették harcait. Ε kérdéssel kapcsolatban emelte ki Mérai Gyula, hogy a párt felső vezetése elszakadt az agrármozgalomtól. „így azután az agrármozgalom szocialista eszméktől még támogatva ugyan, de a központi szervezettől elszakadva élte tovább életét. A földosztó mozgalmak éppen erre a körülményre utalnak. Továbbá azáltal, hogy a központi vezetés nem alakított ki megfelelő programot a mezőgazdasági munkások és szegényparaszt ok számára, lehetővé vált a kispolgári forradalmi demokratikus befolyásnak, így Várkonyi hatásának érvényesülése is. Ez eredményezte a szocialista eszmék lassú háttérbeszorulását az agrármozgalomban. Ugyanez fejeződött ki abban is, hogy a mezőgazdasági proletárok távolmaradtak a MSZDP 1895. december 25-i kongresszusától. A földmunkások és szegényparaszt ok mozgalmát a központ magárahagyta ugyan, de szervezetileg ekkor még nem szakadtak el a párttól, sőt tőle vártak intézkedést e tömegek. A mozgalom eszmei tekintetben azonban már kezdett más útra lépni és ennek szükségképpeni következménye volt, hogy előbbutóbb szervezetileg is külön kellett válnia."