Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

Ö38 κ hó νικα lullet a viszonylag legnagyobb termelési érték, illetve munkáslétszám kritériumára alapítani. A fogalmat hat — az üzem és vállalkozás jellegére, a technikai színvonalra, valamint a tőkés felhalmozásban játszott szerepre vonatkozó — ismérvvel határozva meg, kimutatta, liogy ezek alapján az élelmiszeripar hagyományos ágazatait (malom-, szesz- ós söripar) általában nem lehet vezető iparágnak tekinteni az ipari forradalom időszakában. Kivételként utalt Magyarországra, ahol ,,a modern gépi nagyiparként működő malomipar az ipari forradalomnak valóban vezető iparága volt". -Á könnyűipari ágak fejlődésének a belső piaccal való összefüggése tekintetében rámutatott, hogy ,,a könnyűipar tulajdonképpen saját fejlődésével teremti meg fogyasztópiacát", és kimutatta, hogy ezzel összefüggésben az élelmiszeripar — éppen a termelési technika egyszerűsége és a tőkeszükséglet alacsonysága szempontjából — szükségszerűen hátrányos helyzetbe kerül a nagyipari fejlődés terén a text iliparhoz képest. Hangsúlyoz) a, hogy a könnyűipari ágak egyikének vagy másikának vezető szerepre jutását nem elsősorban a belső, hanem a külső piac befolyásolja jelentős mértékben. Hanák Péter az élelmiszeripar vezető szerepének kérdésében Sándor Vilmossal vitatkozva — azt az álláspontot foglalta el, hogy az élelmiszeripar lehet egy ország vezető iparága, de ezt ő az előadással szemben — minden esetben bizonyos gazdasági függőség kifejezőjének tekinti. A magyar iparfejlettségről alkotott felfogás bizonyos pozitív irányú módosítását szükségesnek ismerte el, de hangoztatta, hogy a külföldi tőke szerepének és a nehézipar belső struktúrájának vizsgálata nélkül a kép túl szépnek mutatkozik. Berend Iván ez észrevétel módszertani jogosultságát elismerve hangoztatta, hogy e két szempont figyelembevétele a magyar ipar fejlettségéről az előadásban nyújtott képet nem módosítaná jelentősen. Az élelmiszeripar vezető szerepének kérdésében a szerzők fenntartották eredeti álláspontjukat. Bánki György - csak részben fogadva el a vezető iparág Sándor V. által adott meghatározását — felhívta a figyelmet az „ipari forradalom vezető iparága" és „az ország vezető iparága" fogalma közötti megkülönböztetés szükségességére. Berend Iván pedig — Hanáknak válaszolva — ismételten hangsúlyozta az ipari struktúrát meghatározó tényezők sokoldalú vizsgálatának szükségességét. Egyes felszólalók az egész témakörön végighúzódó általános kérdésekkel, illetve a napirendi pont tárgyalásainak értékelésével foglalkoztak. Perényi József, Hanák Péter, majd Jozej Kovács hozzászólásukban különös jelentőséget tulajdonítottak a társadalmigazdasági struktúra összehasonlító kutatásának — amely Hanák Péter szerint az egész témakör lényegét képezte —, és örömmel állapították meg, hogy a konferencia nagy figyelmet fordított a Monarchia gazdasági-társadalmi sokféleségének és az egyes területek kapitalista fejlődésbeli sajátosságainak vizsgálatára. — Jozef Kovács felvetette, hogy az eui'ópai összehasonlítás módszerét alkalmazni kellene a mezőgazdaság vizsgálatában is. — Hanák Péter kifejtette azt az elgondolását, hogy a kapitalista fejlődés hatása a Monarchián belüli szintkülönbségekre e különbségek fokozódásának, illetve csökkenésének ellentmondásos tendenciáiban jelentkezett. Véleménye szerint ez utóbbi volt a jelentősebb, az alapvető tendencia, bár egyes területek lemaradása a fejlettebbekhez képest a fejlődés folyamán még fokozódott is. (A lemaradás fokozódására mutatott rá Galícia vonatkozásában Jozej Buszko, aki felszólalásában Galícia kapitalista fejlődésének kérdéseit fejtegette, összehasonlítást téve egyfelől a Monarchia egyéb részeivel, másfelől az Orosz- és Poroszországhoz tartozó lengyel területekkel.) Hanák Péter a továbbiakban rámutatott, hogy a szintkülönbségek problematikája is felveti az összmonarchiai piac (az eddigi kutatásokban mellőzött) bizonyos pozitív szerepét a kapitalista fejlődésben. De ismételten hangsúlyozta, hogy véleménye szerint végső fokon a nemzeti önállóság és a gazdasági haladás között egyenes arányosság áll fenn. Ezzel kapcsolatban ismét utalt Lenin megállapítására : a kapitalista fejlődés optimális feltételeit a nemzeti önállóság teremti meg. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország gazdasági fejlődésének a Monarchián belül éppen viszonylagos önállósága biztosított valamivel kedvezőbb lehetőségeket, ellentétben pl. Bukovinával, Galíciával, Szlovéniával. Pacli Zsigmond Pál elnöki zárszavában elemezve és értékelve az elhangzott előadásokat és a vitát, elsőként, a tárgyalás azon fővonalát emelte ki, amelyhez a Monarchia egyes országai, területei agrárfejlődésének sajátosságait elemző referátumok, hozzászólások tartoztak. A külföldi vendégek előadásainak méltatása során külön kiemelte azokat az eredményeket, amelyek a magyar történészek további munkája szempontjából elsősorban figyelemreméltók. Néhány kérdésben azonban nem fogadta el teljesen az előadók álláspontját. Így dr. Brassloff fejtegetéseiben kissé eltúlzottnak érezte az osztrák tőkés fejlődés akadályainak, deformált voltának hangsúlyozását, bár e tényezők feltárását nagyon tanulságosnak ítélte. Julius Mesaros előadásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az 1848-as magyar jobbágy törvény értékelésének igen lényeges mozzanata a r