Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Oţetea; A.: A román történettudomány fejlődése 1944. augusztus 23. után 914
A KOM Λ Ν TÖRTÉNETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE 1944. AUGUSZTUS 23. UTÁN 923 szempontból alá kell húzni a Studii című folyóirat ügyelem rem éltó különszámát, amelyet az egyesülés centenáriumának szenteltek. A Függetlenségi Nyilatkozat 75. évfordulójának emlékezetére is számos tanulmány készült, amelyek közül megemlítjük V. Maciu és N. Adäniloaie munkáit. * Történetírásunk az újkor tanulmányozása során különös fontosságot tulajdonít a munkás-és a parasztmozgalmaknak, amelyekben a legerőteljesebben nyilvánult meg az osztályharc. Az 1888-as nagy parasztlelkelés szinte szakadatlan helyi jellegű parasztfelkelések sorozatával folytatódott, az 1907-es felkelésig. Ε parasztfelkelések láncolatának ábrázolása tárgya néhány értékes okmánykiadványnak és egy sor tanulmánynak. Ezek felszínre hozták a burzsoá földesúri rendszer ellentmondásainak kiéleződését és a burzsoázia áruló szerepét, azt, hogy egyezségre lépett a földesurakkal és megakadályozta azokat a reformokat, amelyek a feudális maradványokat voltak hivatva felszámolni. Az 1907-es parasztfelkelés félévszázados évfordulója felemelő megnyilvánulása volt annak, hogy a mai dolgozók mennyire együtt éreztek az 1907-es burzsoáföldesúri elnyomás áldozataival. A román és magyar népi tömegek közös harcát egy sor tanulmány világította meg. Ilyenek a bábolnai felkelésnek szentelt tanulmányok, az 1514. évi Dózsa György vezette felkelésről, a szebeniek 1556-os, a székelyek 1552-es, az erdélyiek 1559—1600-as felkeléséről, a Horia, Cloaca és Cri^an vezette felkelésről szóló dolgozatok. Hazánk nemzetiségeinek a kizsákmányolás ellen vívott közös harcával kapcsolatban meg kell említenünk történészeink arra irányuló állandó tevékenységét, hogy kimutassák a három román ország egységét és felszínre hozzák történelmük közös vonásait. * A munkásmozgalom és a szocialista eszmék elterjedésének, valamint a Román Munkáspárt történelmének tanulmányozása szempontjából nagy jelentősége volt a Román Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Párttörtóneti Intézet 1950-ben történt megalakulásának. A Párttörténeti Intézet kiadott több kötet forrásanyagot, valamint a Román Munkáspárt történetének első változatát. A polgári történetírás elkerülte vagy eltorzította a közép- és újkor történetének jónéhány alapvető kérdését, a legújabb kor történetét pedig azon ürügy alatt vette semmibe, hogy a forrásanyagok és a történeti perspektíva hiánya lehetetlenné teszi ennek tudományos igényű tárgyalását. A Párt közbelépése ezen a területen is döntő fontosságú volt. A Documente din Istoria Partidului Comunist din Romínia (Dokumentumok a Romániai Kommunista Párt Történetéből) négy kötete ós Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs : Articole si cuvintïri (Cikkek és beszédek) című munkája biztos támaszok a legújabb kor történelmének kutatói számára. A követendő módszert és alapelveket Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs Treizeci de ani de Iwpte a Partidului Comunist din Romínia ( A Romániai Kommunista Párt 30 éves harca) és Chivu Stoica elvtárs Eroicele lupte ale muncitorilor ceferisti si petroli4i in 1933 ( A vasúti és a kőolajiparban dolgozó munkások hősi harca 1933-ban) című munkái fektették le. A párt történetére vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozatala, a speciálisan a munkásmozgalom történetével foglalkozó folyóirat, az Analele
