Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Oţetea; A.: A román történettudomány fejlődése 1944. augusztus 23. után 914

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA A ROMÁN TÖRTÉNETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE 1944. AUGUSZTUS 23. UTÁN A népi demokratikus rendszer létrejötte mélyreható módon átalakította a román történettudomány életét, tevékenységét. A népi erőknek a reakció felett aratott győzelme a tudományos alkotás legszélesebb távlatait nyitotta meg azok előtt a történészek előtt, akik meg tudták érteni e forradalom értelmét és hozzá kívántak járulni az új világ felépítéséhez. 1944 és 1948 között történészeink többsége, megértve az idők szavát, a jövő mellett döntött. A munkásosztály pártjának irányítása alatt letért a burzsoázia pangásra és terméketlenségre ítélő ideológiai álláspontjáról és a magáévá tette a proletariátus ideológiáját, azt az ideológiát, amely a történeti jelenségek igazi megismerésének útját és a társadalom fejlődésének általános törvényeit mutatja meg. Az átalakulás menetében 1944 és 1948 között döntő szerepet játszott a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ideológiai téren kifejtett tevékenysége. Kiadásra került jónéhány olyan munka, amely kiemelte a történelem materialista felfogását és népszerűsítette hazánk és a munkásmozgalom történetének jelentős alakjait. A munkásosztály pártjának a hatalom meghódításáért, a proletariátus diktatúrájának megteremtéséért és a gazdasági élet új, szocialista alapokon történő átalakulásáért vívott harcához a történészek egyre határozottabban és lelkesebben csatlakoztak. Az 1944. augusztus 23-i döntő fordulat után a történettudományok ideológiai tájékozódása és szervezete 1948-ban kapott hatalmas ösztönzést. Ekkor szervezték át a Tudományos Akadémiát, alakították meg a bukarestikolozsvári és Ia.?

i-i Történettudományiintézetét és reformálták meg a közoktatásügyet. Ekkor teremtették meg a gyors és nagyarányú lejlődés nélkülözhetetlen feltételeit. Az új történettudományi intézetek olyan lehetőségekkel rendelkeztek, amelyekről régebben a történészek még álmodni sem mertek. Ugyanebben az időben jónéhány régi beállítottságú, habozó történész tért át a marxizmus—leninizmus elméletének álláspontjára. Bár burzsoá beállítottságuk megakadályozta őket abban, hogy egyes munkáikban elkerüljék az ideológiai hibákat, a történelmi materializmus módszerének és felfogásának elsajátítására irányuló törekvéseiknek mégis nagy gyakorlati és elméleti jelentősége volt. Az idősebb történészek ugyanis hozzájárultak a Párt által kijelölt feladatok megvalósításához: a fiatal kutatóknak a kutatási módszerekbe való bevezetéséhez és a forrásanyag kritikai elemzéséhez. Ilyen módon viszonylag rövid idő alatt ki tudott alakulni a marxista—leninista történészfront. Ezek a reformok — történetírásunk minden későbbi alkotásának alapjai — a Párt állandó gondoskodásának és útmutatásának voltak köszönhetők. A Román Kommunista Párt megalakulásának pillanatától kezdve megkülönböztetett figyelmet szentelt a történelmi problémáknak, először is azért, mivel