Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Székely György: A XV. századi magyar rendi állam egyes fogalmainak értelmezéséhez 910

912 SZÉKELY GYÖRGY adja a felkelők szájába, hogy a nemiek „nem mernek országunkért víni a törökek ellen".1

4

Ekkor még tudták, hogy a felkelők az országot magukénak is érezték. Igaz, hogy ehhez több mint lel évszázad kellett még a Mályusztól tárgyalt kor óta. De már 1437-ben az erdélyi felkelők is a „magyar ós román országlakosok" fogalmat alkalmazták, ezek összességéről, egyeteméről, tkp. rendjéről beszéltek.1

5

A regnicola kifejezés nem nemesekre alkalmazása mutatja a fogalom mozgékonyságát, rendi, sőt osztályküzdelmekhez kapcsolódását. Mert 1385/86-ban a regnicolák még csak a kiváltságos rendeket jelentik, amint erre a tanácsi pecsét szövege1

6

mutat. De egy 1403-as királyi oklevélben a török pusztítással kapcsolatban szerepel már a regnicola, általában a pusztítottakra alkalmazva, itt tehát már nem lehet csak az uralkodó osztályhoz tartozókat érteni rajta.1

7 Mindezek miatt attól is óvakodnunk kell, hogy valami kizárólagos, következetes szóhasználatot és egyértelmű jelentést tételezzünk fel akár egyetlen korra is, pl. a regnum ós ezzel kapcsolatos kifejezésekre. Az országos tanács 1445-ös egyik pecsétje „sigillum universitatis regni hungariae"18

köriratú. Itt a regnumot nyilván éppoly kevéssé lehet a köznemességre szorítani, akár Hunyadi 1446-os adománylevelében. Ez utóbbiban mint „Gubernátor huius Regni" külön pecsétjót ütteti rá a „Regni Hungariae" pecsétje mellett.19 Sőt a Mályusz Elemértől idézett 1452. évi Hunyadi-levélben is egymás mellett áll, de ellentmondásos is „az ország akarata", „az ország rendelkezése" egyfelől, amelyeket Mályusz a köznemességre vonatkoztat, s másfelől „az ország főpapjai és bárói"!20 Hogy a király, korona és ország sorrendje az okleveles gyakorlatban mutat-e valami adott politikától függő tudatos értelmet, véleményem szerint a későbbi kutatásokban fog megnyugtatóan eldőlni. De Mályusz tanulmánya ilyen kutatásokra serkent is. Éles szemmel vette észre, hogy Erzsébet, Jiskra, sőt Hunyadi is a korona, szentkorona iránti hűség, engedelmesség, szolgálatok kifejezéseit alkalmazzák, viszont Vitéz János titkos kancellársága alatt az ország jelentősége került a korona elé, sőt a királyi felség a sor végére került.21 Persze ez is változékony: Zsigmond 1403. évi oklevelében a corona pl. csak a királyi ékesség fogalompárja, a lényeg az uralkodó, másrészt azonban az oklevél fogalmazója a coronát testnek is tartja, mert a király ellenfelei őt nemcsak azoktól megfosztani, de belőlük kizárni is törekedtek. 1411-ben a királynak és a szent királyi ékességnek tett szolgálatokról van szó.22

Az organikus vagy fetisisztikus nézetek tehát nem állandóak, a jövő kutatásnak a különféle 11

Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. (Első kiadás 1575.) (Kiemelés tőlem — Sz. Oy.) 15

Nem pontos kiadása Jakab Elek : Oklevéltár Kolozsvár története I. kötetéhez (Buda. 1870). A sokáig lappangó eredetit 1959-ben felfedte a magyar Országos Levéltárban Demény Lajos romániai magyar történész. 16

„Sígilllum Regnieolarum hungarie", ld. Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. (Bpest. 1886) 30. 1. 17

Veress: Gyula okit. 7. sz. 18

Magyar Művelődéstörténet Π. (= Magyar renaissance), (Bpest. é. n.) 28. 1., vö. 648. 1. 19

Knauz Nándor: Az országos tanács és országgyűlések története 1445—1452. (Pest. 1859) 13.. 15. 1.' 20

Mályusz: i. m. 544—545. 1. (Kiemelés tőlem. — Sz. Oy.) 21

1. m. 550. 1. 22

Veress: Gyula okit. 7. sz. ; Reizner: Szeged története. Okit. 7. sz.