Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
908 SZUHAY-HAVAS ERVIN ti, hogy a szocialista-kommunista eszméket a rabszolgatartó rendszerrel lehet megoldani, amelyet nem fenyeget a proletárság osztályharca. Az amerikai társadalomnak — írja Fitzhugh — választania kell a rabszolgatartó rendszer és a kapitalista rendszer között. A kettő közül a szerző szerint a déli a stabilabb és a humánusabb. Az ültetvényes délt nem „fenyegetik" szakszervezetek, sztrájkok és radikális (értsd: szocialista) deák. A rabszolgatartók — nem úgy, mit az északi gyárosok — felelősnek érzik magukat a tőlük függő személyek jólétéért, ellenőrizniük kell, hogy megfelelően táplálkozinak-e, sőt akkor is eltartják embereiket, amikor azok megöregednek és már nem tudnak dolgozni. Ugyanakkor az északi bérmunkást, ha megöregszik, elbocsátják. Utcára kerül a proletár akkor is, ha az üzlet depresszióba süllyed — míg a rabszolga mindig bizonyos lehet abban, hogy uránál otthonra és megélhetésre talál. Ε déli álbölcsészek tehát igen ravaszul dolgoztak. Támadták a kapitalista rendszer gyenge pontjait, saját elgondolásaik azonban apologikus-anakronisztikus jellegűek voltak. Az a szellemi párbaj, amely a XIX. század ötvenes éveiben érte el tetőfokát, voltaképpen két uralkodó osztály küzdelme az amerikai kontinens birtoklásáért. A dél-karolinai William Harper már kifejezetten a fajelmélet alapján támad. Az állati sorban élő rabszolgákat erkölcstelenséggel vádolja és nagyképűen jelenti ki, hogy „a fehér asszonyok azért erkölcsösek, mert állandóan szemük előtt lebeg a rabszolgák laza moralitása". „Az ember alávetettségre született — írja máshelyütt Harper. — Nemcsak gyermekkorában van függő viszonyban, mások uralma alatt, hanem mindenkor, hiszen a természet ítélt úgy, hogy az erős és a bölcs vezesse a gyengét ós az együgyűt. . ." Igen, a déliek egyre különösebb húrokat pengetnek. „Nevetséges — írja a már említett Fitzhugh—, hogy a kormányzat a kormányzottak akaratából uralkodik. Minden kormányzat erőszakból ered és csak erőszakkal lehet fenntartani. Már maga a szó is erre mutat." A déliek tehát elfordulnak a jeffersoni demokráciától, a burzsoá demokrácia amerikai formájától és egy olyan retrográd eszmekör felé hátrálnak, amelyhez hasonló a XlX.században talán egyetlen magát civilizáltnak tartó országban sem jelentkezett ilyen leplezetlen formában.7 2 " Nem csodálatos, hogy a rabszolgatartók ideológusainak erőszakos fellépése elnémítja a délen élő becsületes emberek hangját. Sok haladószellcmű déli ember kénytelen az üldözés elől az északi államokba emigrálni. Különösen sokan menekülnek Ohio államba, ahol az abolicionista tábort erősítik, míg ugyanakkor a Dél liberális-burzsoá demokrata erői meggyengülnek.73 A rabszolgatartó rendszer felett közben eljárt az idő. A francja gyarmatokon a nagy forradalom idején, a brit gyarmatokon 1833 óta, Latin-Amerika nagyobb részén 1860 előtt felszámolják a rabszolgaságot, ha a kizsákmányoltak helyzete nem is könnyebbedik meg jelentősen. 1860 táján az Egyesült Államok déli részén kívül már csak Brazíliában, Kuba szigetén és Holland Guayanában áll fenn hivatalosan a rabszolgaság, a faji korlátok azonban az utóbbi országokban kevésbé merevek. A déliek érzik elszigeteltségüket, mégis egyre fantasztikusabb terveket koholnak. Mindenekelőtt az Egyesült Államok nyugati területeit szeretnék megkaparintani — ezt a tényt tükrözik a Missouri, Kansas és Nebraska államok körül folytatott politikai harcok. Fantasztikus vállalkozásokat eszelnek ki Mexikó, a Yucatan félsziget, Panama, sőt Santo Domingo meghódítására, kalóztámadásokat szerveznek Kuba és Nicaragua ellen, majd azzal próbálkoznak, hogy megvásárolják az előbb említett értékes szigetet. Még Brazília „átvételére" is történik kísérlet.74 A déli államokban azonban nemcsak olyan „bölcselők" dolgoznak, mint E. N. Elliott, a Planters' College igazgatója, aki a négereknek a „barbár" Afrikából a „Dél keresztény civilizációjába" történt elhozatalát az isteni gondviselés müvének tulajdonítja. Ugvanakkor, amikor Thomas Roderick Dew így prédikál: „A rabszolgaságot az isteni hatalom alapította ós szentesítette az ég választott népe, Izrael kedves gyermekei között. Ábrahám, ennek az érdekes népnek alapítója és Isten választott szolgálója, maga is rabszolgák izázainak ura volt"76 — egy kis csoport bátor ember, mindenekelőtt Hintón Rowan Helper éles ítéletet mond az ültetvényes arisztokiácia felett. Helper „The impending crisis of the South" (A Dél fenyegető válsága) című könyve, amelyl857« 72a Általában H. S. Chamberlaint és a francia Gobineant szokás a modern fasizirus eszirei előfutárainak tekinteni. Sokan figyelmen kívül hagyják a XIX. század derekának déli „filozófusait", akikíiél. bár primitív érvekkel, de igen határozott formában bukkan fel az angolszász-germán „Übermensch" ideája, a színesbőrűek, a dél-európaiak és a szláv népek megvetése. "Parkes: i..m. 208. I. " Foster: i. m. 255. 1. " Lásd : The Pro-Slavery Argument... 295. 1.
